A VÁLTOZÁS

2010.08.29.

Félünk a változástól, közben belepusztulunk az állandósághoz való ragaszkodásba.
A változás szükségessége az életben, a munkában, a magánéletben.
Honnan tudjuk, hogy változtatnunk kéne?
Milyen akadályokat képezünk, ha mégsem változtatunk?
Mit okoz a változás hiánya? Meddig bírjuk az önáltatást, hogy nincsen szükség a változásra! Hányszor hitetjük el magunkkal, hogy nincs most itt az ideje pedig pontosan tudjuk mikor és mit kéne tennünk!?

Mottó: „Két dolog miatt felesleges aggódni, az egyik, amin tudsz változtatni, a másik, amin nem tudsz” Őszentsége a XIV. Dalai Láma

Az Újév, mindig jó alkalom, hogy megint meg lehet változtatni az Életünket. Minden másként lesz, leszokunk a cigiről, alkoholról, új munkahelyre megyünk, lefogyunk, megjavítjuk a kapcsolatainkat, megváltjuk a világot, de minimum nagy dolgokba kezdünk!!! De hogy is volt ez tavaly, meg azelőtt? Nem ugyanezt határozzuk el immáron sokadjára? DE IGEN!

De nemcsak a NAGY dolgok, a változások az életünkben! Minden apró mozdulat, még az öltözés, pakolás, mosogatás is változással jár. Persze, mondhatnánk, hogy mindezek, szükséges, létfontosságú változások, változtatások. Sőt, nem is gondoljuk, hogy ezek változások lennének, hiszen ezek nélkül nem is tudunk létezni. De biztosan csak ezek tartoznak bele a természetesen végrehajtható változásokba???? Hiszen bármit gondolunk, bármit mondunk, bármit teszünk, mindig változással jár, változást hoz. A nem tevés is változással jár, az a MEGREKEDÉS.

“Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” (Seneca)

Tehát tudnunk kell, kéne (!), hogy mit akarunk!

A válság jele: benne vagy egy élethelyzetben, amiben nem érzed jól magad, anyagi-egészségi visszaesést is tapasztalsz. Jelez a tested… ami csapda is, hiszen mit tegyek ilyen gyengén, betegen! Szorongsz, félelmeid vannak, többfelé gyulladások ütik fel a fejüket a szervezetedben, görcsök, szívszorítás nehezíti napjaidat. Álmatlanság gyötör, fáradt vagy és már nem tudsz koncentrálni sem. Tehát egy olyan új helyzetbe kerültél, amivel nem tudsz megbirkózni, belepörgeted magad a kilátástalanságba, vagy a rosszabbnál is rosszabb helyzet elképzelésébe…..

Az első gond, a neveltetés: a gyerekek születésükkor nem hozzák magukkal a rájuk vonatkozó használati utasítást!!! Megpróbáljuk őket a jó tanácsok és magunk küzdelmei, tapasztalásai által szeretgetve nevelni. Miközben alaposan felforgatták eddig időbeosztásunkat, életvitelünket. Ami igazából egyáltalán nem baj, sőt, hiszen imádjuk a kis gyönyörűséget! De a mi gyerekünk egyáltalán nem illik bele a szakirodalmak leírásaiba. S amikor testvére lesz, vele sem könnyebb, mert persze, hogy tökéletesen különbözik a testvérétől! Állandó biztonságra és állandóságra törekszünk. Ami gát a fejlődésben, az igazi változásban!!!! S mi is, sokszor úgy éljük a mindennapjainkat, hogy rögeszménkké válik, hogy megteremtsük biztonságukat és bebiztosítsuk magunkat. Az otthonról hozott minta, sőt, amit magunk körül látunk, a sok bizonytalanság, erősíti, hogy az állandóságra, a biztonságra törekedjünk!  Pedig, ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket …..

Életszakaszaink váltakozása NEM KERÜLHETŐ EL. Most ebben a pillanatban kell elfogadni, hogy a csecsemőből-kisgyermek-kamasz-fiatal ember lesz, majd a szülővé válás-idősödés-elmúlásra készülés időszaka következik. Mint ahogyan az évszakok is váltakoznak, vagy a hajnalt a reggel, a delet, a délután, majd az estét az éjszaka váltja fel. Mindez megváltoztatja külsőnket, belső tulajdonságainkat, az emberekhez való viszonyunkat, és ezzel folyamatosan változnak mindennapjaink, élethelyzetünk is. Ezt azonban egyáltalán nem könnyű elfogadni, sőt! Igazából, nagyon nehéz!

Sokszor csak akkor veszed észre, hogy a változás elengedhetetlen, amikor már minden azt mutatja, hogy lent vagy a gödör alján! Itt van a világ vége! Mintha az Univerzum esküdött volna össze ellened. Sokszor vagy úgy, mintha újra kellene kezdeni az életedet, vagy utólag látod azt, hogy új alapokra került volna minden. Az úton nem fog mindenki támogatni, sőt sokan ellenzik majd! A meggyőződésed segít, hogy az úton maradj. Elhagynak barátok, ismerősök, alkalmazottak, akár még rossz híredet is keltik.

A változás sokunk számára félelmetes, mert idegen közegbe kényszerít, arra, hogy kilépj ismert és megszokott mindennapjaidból, abból, amit harmóniának, egyensúlynak hittél eddig. Sajnálod a „régi, szép időket”, félsz a jövőtől. Titokban arra vágysz, hogy jön egy jó tündér és elvarázsol. A gondjaiddal való szembenézés, az ezzel járó fájdalmak és nehézségek nélkül, a varázspálcája segítségével, azonnal az új életedbe helyez.

Sokan emiatt, látszatváltozásokat tesznek, van, aki többet-kevesebbet alszik, sportolni kezd, vagy fogyókúrázni, megváltoztatja a külsejét, vagy étkezési szokásait, hobbit talál magának, vagy vásárlásokkal űzi el a mindennapok gondjait. Nem jó hír: ezek pusztán tüneti kezelést jelentenek. Átmenetileg működnek, ám a feszültséget okozó probléma marad.

A változtatás görcsös erőltetése, sajnos csupán annyi eredményt jelent, hogy ugyanazt csináltuk, még nagyobb erővel. Pl. rosszul tanul a gyerek? Tanuljon többet. Még mindig rosszul tanul? Járjon korrepetálásra. Még mindig rosszul tanul? Megbüntetjük. Még mindig rosszul tanul?... és így tovább.

Változtatni akartunk, de valójában nem változtattunk meg semmit. Azt hittük, az a változás, ha még jobban tanul, ha még jobban szerepel a vizsgákon. S lehet, hogy ha felfedtünk volna az igazi okot, kiderül, hogy nem szereti a szakmát, amit tanul, csak a szülők kedvéért ment oda, vagy gond van közte és az osztálytársak között, esetleg valamelyik tanárával, és sorolhatnánk. Vagy: rossz a gyerek? Rászólunk. Még mindig rossz? Ráordítunk. Még mindig rossz? Megverjük. Még mindig rossz? Az is marad. Hacsak… Ki nem derítjük az igazi okot: figyelmet szeretne, szeretetet, simogatást, törődést, azt, hogy rá is figyeljenek, bármi áron, ne csak a munka legyen a szülőknek az elsődlegesen fontos dolog. Az ő kívánságára is történjenek dolgok. Emberek hosszú éveket töltenek el abban a reményben, hogy majd a másik fél, végre megváltozik. De az csak iszik, vagy nőzik, vagy veszekszik, vagy féltékeny, vagy továbbra sem kívánja a szexet, vagy rendetlen, vagy rendmániás, vagy otthonülő, vagy állandóan menne valahová. Ez persze zavar bennünket, ezért szóvá tesszük a dolgot először kedvesen, majd hangosan, majd veszekszünk, ordítozunk, fenyegetőzünk, … s mindhiába. Teljesen elhidegülünk, elköltözünk otthonról, de a másik erre sem változik meg. Valójában mindig ugyanazt tesszük, csak egyre erőteljesebben, egyre jobban várunk el a másiktól valamit, s ő ennek egyre jobban nem tud megfelelni. Ettől a dolgok egyre jobban elfajulnak. Mindez nagy hiba!

Minden a tudatunkban terveződik meg, játszódik le először. Ahogyan gondolkodunk magunkról, a külvilágról, eszerint változnak az életkörülményeink is. Minden, az ok-okozat törvényének megfelelően alakul. Mondhatnánk, hogy mi magunk vagyunk, saját sorsunk, életünk kovácsai. Az „élet” lehetőséget teremt arra, hogy mindezt megtegyük, akár újra és újra.

Baj először:

a) beleveszel a pillanatnyi élethelyzetedbe és abban „pörögsz”, s miután így leragadtál, akár súlyosan meg is betegszel.

b) vagy félig-meddig oldod meg, esetleg kimenekülsz a gond megoldása elől. Így ugyanazokat a leckéket-feladatokat kapod meg újra és újra, csak különböző csomagolásokban!

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz  egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”(Andrew Matthews: Hallgass a szívedre)

Baj másodszor: lassan változtatsz, nagyon apró lépésekben, tele bizonytalansággal. Bár látod mit kéne tenni, mégis - a mi lesz ha, mégsem… - gondolatok miatt, akarod, és mégis lassan léped meg a változást. Ez még a hétköznapi dolgokkal is így van: utálod a mosogatást, hagyod, gyűlnek az edények,… végezd gyorsan, s hamar túl leszel rajta, majd teheted azt hosszan, amit szeretsz

Baj harmadszor: gyakran megesik, hogy a pokolba kívánod az egész ügyet: bárcsak sose adtad volna fel régi munkádat, régi párkapcsolatodat, bárcsak sose költöztél volna el! Ilyenkor az átmenet bizonytalansága könnyen elfeledteti veled mindazokat az okokat, amelyek miatt a változtatás mellett döntöttél. Pedig, kényszeres terelést érzel az új irányba, annyira, hogy szinte nem is tudsz más irányba menni.

Megoldás: az elsődlegesen legfontosabb, az elfogadás. Annak az elfogadása, hogy ami eddig volt, az idejét múlta. Változásra, új alapok kialakítására, új lépések megtervezésére, van szükség. S ha ezt természetes fejlődési folyamatként tekinted, akkor a belső válságod okozta testi-lelki tünetek enyhülnek, akár „maguktól” el is múlnak.

Változtatás: magaddal kezd! A negatív gondolatok, érzelmek kitakarításával, a régi események, beidegződések megszüntetésével. Ehhez a természetes gyógymódú kezelések, a meditációk lehetnek elsődlegesen a segítségedre. S miután belsődben változol, számos érzelmi és testi probléma spontán is gyógyul, gyorsabban és jól tudsz majd dönteni, nagyobb lesz a tudatosságod, nő az egészséges önbizalmad.

Biztatás:

Az élete végéhez közeledő nagy írót, George Bernard Shawt egyszer megkérdezték, hogy melyik történelmi személy szeretett volna leginkább lenni. Azt felelte, hogy leginkább az a George Bernard Shaw szeretett volna lenni, aki lehetett volna, de akivé sohasem vált.

Minden változás – még a legnehezebb és a legfájdalmasabb is – lehetőséget nyújt számunkra ahhoz, hogy részesüljünk a személyes átalakulás csodálatos ajándékából. Régi énünk, régi életünk meghal, s születik egy új. Tehát, azért változz, változtass, hogy azzá válhass, aki valójában, ott mélyen belül, tisztán vagy!!

vissza