Hogyan befolyásolja az életed a „nyest-nyuszt-görény” életmódja?

 

Rád is igaz, hogy az áhított súly és alak elérése még rendszeres testedzés, és diéta mellett is nehézkes? Mi lehet, ennek az oka? Mi lehet ilyenkor a megoldás?


Kinga éveken át küzdött azzal, hogy azt a súlyfelesleget, amit tavasztól őszig sok mozgással, folytonos diétákkal, nagy nehezen ledolgozott, azt télen, rendre visszahízta. Sokáig azzal magyarázta a helyzetet, hogy mivel egy jól menő panziót üzemeltetett a Balaton partján, mely áprilistól novemberig adott neki munkát, a hűvösebb időszakban több ideje volt lazítani és nagyokat enni.

Hamar belátta, hogy ez a magyarázat sok helyen sántít, hiszen, pont azáltal, hogy több ideje van, rendszeresen sportol és a napi feszültség is kevesebb, tehát akár épp fogyhatna is, de mégsem. Már vagy 4 féle diétán túl volt és kezdte azt érezni, hogy már jóformán semmit sem ehet, viszont állandóan éhes és egyre csak hízik. Ekkor jött el a pillanat, hogy ELÉG! Ekkor keresett fel, hogy nézzük meg, van-e ennek valamilyen múltban gyökerező oka.

Az eltökéltség megvolt benne, így nem volt nehéz dolgunk felgöngyölíteni a szálakat. Az utazás elején azzal kellett csupán barátkoznia, hogy 4 lába van és meglehetősen szőrösek, :) ami az adott körülmények mellett teljesen természetes volt. Kis nyest-nyuszt-görényként látta meg a napvilágot. Ahhoz azonban, hogy megláthassa, fel kellett cseperednie. Születésétől fogva harcolnia kellett az élelemért, mert sok testvérkéje mellett, csak akkor jutott neki az anyatejből, ha elsők között ért oda anyukájához.

Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, mely jelen életét is átjárta: „Nem hagyhatom, hogy elegyék előlem!”. Miután a kezdeti heteket túlélte, nem úgy mint néhány testvére, újabb kihívások vártak rá, hiszen rövidesen magáról kellett gondoskodnia. Ez eleinte kevésbé, majd egyre jobban ment. Rövid élete során azonban azt megtanulta: „A telet csak úgy élhetem túl, ha elég tartalékkal rendelkezem!”. 4 telet élt meg mikor egy szép tavaszi napon egy sas, vagy talán sólyom elragadta. Kinga belátta, hogy kis állatként hozott döntései, mely akkor a túlélést jelentették, a jelenben nem kell, hogy befolyásolják életét. Megértette a történteket, feldolgoztuk és visszavonta döntéseit.

 

Került elő még egy fontos adalék, mely a középkorba nyúlt vissza. Kinga ekkor férfi volt. Kis faluban élt, melyet megtámadott az ellenség. A többi lakóval együtt neki is sikerült elmenekülnie. A betolakodók semmit nem hagytak maguk után. Felégették a falut, a terményt és elkobozták a télire félretett élelmet. A falu tagjai ezután szétszéledtek és mindenki a maga szerencséje szerint próbált élelemhez jutni. Míg nem jött a fagy akadtak gyökerek, bogyók az erdőben, olykor egy-két vad, vagy halak a patakból, de amint beállt a tél, inséges idő következett.

Egyre kevesebb volt az ennivaló és egyre nehezebb volt hozzájutni. Ekkor már rég nem volt szempont, hogy az étel ízletes, friss, ropogós, tápláló legyen… Ekkor már a fenyőtű leves is ételnek számított, egy-egy megfagyott, sérült állatka pedig ínyenc csemegének. Ekkor határozta el: „Minden ehetőt megeszek, hogy ne haljak éhen!” Amint ezt kimondta, Kinga „megvilágosodottan” csapott a homlokára, mondván: Ez volt az a döntés, mely minden alkalommal túlzott evésre késztetett, amint lehűlt az idő!” Ezután könnyen ment a visszavonás.



vissza