Magad sem érted miért viselkedsz így? Miért nem tudsz kimászni egy élethelyzetből?

 

Kata évek óta küzdött azzal, hogy kifolyt a pénz a kezéből. Bármennyit is keresett, hónap végén mindig kölcsön kellett kérnie. Nem rendezett nagy vásárlásokat, látványos mulatozásokban sem vett részt, de valahogy, nem jött ki a fizetéséből.

Meglehetősen bosszantotta ez a helyzet, hiszen szüleitől a beosztással élést és takarékoskodást látta. Munkával töltött első éveire ez is volt jellemző. De valami közben megváltozott.

Az utazás során az alábbiakra derült fény:

Évszázadokkal ezelőtt Kata egy tehetős főnemesként élt Itáliában, ahol birtokai bevételeiből jó módban teltek napjai. A pénzzel jóformán, közvetlen kapcsolatba alig került. Ha valamire szüksége volt, azt meghozatta. Amikor vásárokat látogatott, a fizetést az egyik embere intézte. Az anyagiakhoz való viszonyát a „Pénz nem számít!” hozzáállás jellemezte.

Egy másik korban éhező koldusként, értetlenül szemlélte, amint tehetős szülők nem vettek vásárfiát a gyermeküknek. Ekkor határozta el: „Ha egyszer nekem lesz pénzem, biztosan nem verem majd a fogamhoz a garast!”

De vajon mi változott meg jelen életében, amitől elkezdett kifolyni a kezéből a pénz?

Nagymamáját még apácák nevelték, szigorú szabályok szerint, puritán körülmények között. Sok nélkülözésben volt része, így nem tudta tolerálni kis unokája szertelenségét és a szép ruhák, modern dolgok iránti vonzalmát. Gyakran hallgatta Kata gyermekként: „Ha így folytatod semmirekellő lesz belőled!” Ekkor Kata, annak érdekében, hogy nyugta legyen, megfogadta: „Meghúzom magam, szót fogadok a nagyinak!” Ez a program mindaddig futott, míg a nagyi élt.

Lassan összeállt a kép. Katában egyszerre dolgozott, a pénz nem számít, nem verem a fogamhoz a garast és a meghúzom magam, jó kislány leszek döntés. Ám az utóbbihoz nagyobb érzelmi töltet társult, ezért, míg a nagyi élt, ez volt az erősebb. Miután nagymamája meghalt, ekkor kerekedett felül, a „pénz nem számít” parancs!!!!

Az utazásban visszavontuk az összes ellentétes irányba húzó döntést, így be tudott állni a valódi egyensúly, melyet már nem egy kényszer szült, hanem a belső meggyőződés.

vissza