Neked milyen „apróság” akadályozza az életed?

 

Ha tudnánk, hogy az elvárások milyen erősen befolyásolják jellemünk alakulását már a pocakban is, sokkal jobban átgondolnánk szavainkat, tetteinket!

„Ok, tudom, hogy fiúnak vártak, de mit kezdjek vele? Régen volt, más idők jártak, nem akarok ilyen apróságokért picsogni. Egyszerűen csak arra vágyom, hogy végre szeressenek és szerethessek!” – fakadt ki Anita, aki évek óta keresi élete párját, de rendre azt tapasztalja, hogy akarata ellenére sem tud eléggé kedves és nőies lenni aktuális barátjához, ezáltal ő sem azt kapja amire vágyik. Ennek rendre szakítás a következménye…

Anita történetéből kiderül, mennyi gátló parancs, önmagát megtagadó döntés fakadt abból az „apróságból” hogy édesapja fiúnak várta…

Arra a kérdésre, hogy miért gyakorolt Anitára ilyen erős hatást édesapja "kívánsága", a római korban találtuk meg a választ, amikor Anita és édesapja egy légióban szolgáltak. Édesapja volt a parancsnok, Anita pedig felesküdött arra, hogy a hűen követi vezérét és teljesíti parancsait. Sok sikeres csatát vívtak együtt. Gyakran beigazolódott, hogy a parancsnokra hallgatni akkor is fontos és hasznos, ha a katona nem érti miért fújnak átmeneti visszavonulót, vagy épp rohamot. A csatározásokat követően leszerelve családot alapított és napsütötte dombokon szőlőműveléssel foglalkozott. A parancsnoknak tett fogadalma is erősítette azt a szándékát, hogy jelen életében is megfeleljen édesapja elvárásainak.  

Megvizsgáltuk, hogy a jelen életében hol találhatóak azon fontos momentumok, melyek megnehezítették számára, hogy szeressen és szerethessék. A fogantatást követően indult a jelen életi történet. Pár hetes volt még csak, amikor szülei tudomást szereztek érkezéséről. Nagy volt az öröm. Édesapja, aki erős akaratú ember, folyvást azt tervezgette, hogyan fogja tanítgatni barkácsolni, autót javítani, focizni. Együtt járnak majd meccsre, és együtt töltenek estéket a présházban, szüret idején…

Anita a pocakban már pontosan tudta, hogy ő most lány, és azt, hogy bármit is csinál, nem lesz belőle fiú. Annak érdekében, hogy ezt a „csorbát” kiköszörülje, még születése előtt elhatározta, hogy „Fiúbb leszek én bármely fiúnál!” „Majd én megmutatom, hogy jó fia leszek az apámnak!” „Erős leszek, és bátor!” „Nem leszek anyámasszony katonája!”

Anita annak ellenére, hogy bájos, lányos arca volt, gyerekként is igyekezett zord külsőt mutatni, tüntetőleg nem nyúlt babákhoz, és fiúkkal barátkozott. Alig várta, hogy lehessen beleszólása milyen frizurát hord, azonnal rövidre vágatta a haját. Rendre ott sertepertélt apja körül, a kertben, a műhelyben, kérlelte, hogy tanítsa focizni és vigye el a meccsre. Édesapja eleinte élvezte, hogy milyen szuper "fia" van, de ahogy eljött a serdülő kor és nyilvánvalóvá vált, hogy Anita nő, elfordult tőle. Anita ekkor már bakancsban járt, cigizett, balhésabb társasággal lógott és többet verekedett, mint a bátyja. Fájt neki nagyon, hogy minden igyekezete ellenére nem tudott méltó fia lenni az apjának. Bánatában az alábbi következtetésekre jutott: „Nincs értelme küzdeni!” „Nem vagyok szerethető!” „Kudarcot vallottam!” „Nem vagyok jó fiúnak, se lánynak!”

Megjelent benne az irigység, amikor olyan lányokat látott, akik jól megélték a nőiességüket, csinosan öltözködtek, értettek a fiúk nyelvén. Rá kellett döbbennie, hogy a fiúk őrá eddig csak haverként tekintettek, sose látták meg benne a nőt és ez fájt neki. Mivel sokáig akart fiú lenni, nem tudta hogyan is közelítsen lányként hozzájuk. Amikor találkoztunk teljes talajvesztettség uralta.

Megnéztünk néhány olyan életet is, ahol jól érezte magát lányként, voltak kedves hódolói, férjhez ment a szerelméhez és gyermekeik is születtek. Könnyes szemmel konstatálta, hogy ez az amire most is vágyik. A látottak alapján visszavontuk a fentebbi döntéseket, és azt hogy "Engem nem lehet szeretni!" "Engem senki se szeret! "Fiúnak lenni jobb és könnyebb!" és nagy megkönnyebbüléssel, vidáman, kisimultan, reményekkel telve távozott.

Hetekkel később találkoztunk újból, és boldogan újságolta, hogy egy olyan sráccal ismerkedett össze, akire mindig is várt! Vigyor

vissza