Történetek félelmek ellen!

 

Hajni nem szerette a vizet és sokkosan féltette kisfiát a víztől, aki viszont élt-halt azért, hogy vízben lehessen. Tudta jól, hogy ez nem jó így, de a hideglelés környékezte, mikor Daninak folyton csak a fenekét látta az uszodában...

Hiába tanult meg 4 évesen úszni, állandóan attól rettegett, hogy odavész a vízben, különösen, ha nem volt ott vele. Ezzel a problémával keresett meg. Amikor megutaztattam, több érdekes jelenet is előkerült a múltból, mely valóban gyökere volt félelmeinek!

Az első jelenet egy erdő szélén játszódott, ahol Hajni fiatal parasztlány volt. Amikor elszegődött cselédlánynak, édesanyjától fejkendőt kapott búcsúajándékul. Nagy becsben tartotta, ritkán vette csak le. Izzasztóan meleg nyári nap volt. Hajni épp gazdasszonya ruháit mosta a kellemesen hűs vizű patakban. Előzőleg, egy nagyobb zivatar felduzzasztotta a patakot, a gyorsabb folyás pedig meglazította a parti köveket. Ahogy Hajni belemerítette a patakba kendőjét, hogy lehűtse magát, a kő, amin állt, megbillent. Miközben egyensúlya megtartásán igyekezett, kiejtette kezéből a kendőt. Hiába próbált utána kapni, a patak vize gyorsan elvitte. Kétségbeesésében sírt és nagyon megharagudott a patakra. Ebben a szomorúságában fogalmazta meg: „Útálom a vizet, elveszi azt, ami fontos nekem!”

A következő történetben valahol a Távol-Keleten, halászfiúcskaként élte életét. Volt egy kutyája, akivel nagyon megértették egymást, ezért nagyon fontos volt neki. Nem voltak gazdagok, de nem is szűkölködtek. Rendszeresen kijártak testvéreivel az óceánra és megfogták az aznapi betevőt, gyakran a piacra is jutott. A napok hasonlóan teltek, sok izgalom nem volt életükben. Az egyik nap azonban szokatlanul nyugodt volt a víz, ám a madarak alacsonyan röpködtek, és az állatok is nyugtalanul viselkedtek. Hajni érezte, hogy valami nincs rendben. Kutyája lenn játszott a parton, ő pedig fent volt egy domb tetején. Ez volt a szerencséje.

A távolból hatalmas sebességgel közeledett egy több méter magas víztömeg. Hajni torkaszakadtából kiáltotta, hogy meneküljön mindenki, szökőár jön! A part közeli szikláknak csapódva a víztömeg sebessége csökkent, ereje mérséklődött, de még így is nagy robajjal zúdult be a part menti házikókba és söpört végig a lapos földnyelven. Ahogy visszahúzódott, minden csupa törmelék volt. Hála Hajni jelzésének az emberek felmenekültek a dombra, de szeretett kutyájáért már nem tudott lemenni. A kutya sem tudott megkapaszkodni a domboldalon, így odaveszett. A kutyus pedig nem volt más, mint a mostani kisfia. Nagy fájdalmában hozta azt a döntést, hogy: „Nem engedek senkit a víz közelébe.” „A víz gonosz, válogatás nélkül elveszi, amit szeretek!

Ezek után kerestünk olyan életeket is, ahol békességben, barátságban volt a vízzel, ahol nem történt semmi tragédia, sőt csupa kellemes emlék kötődött a vízhez. Könnyebb volt így belátni, hogy jó oka volt korábban haragudni a vízre, de kár általánosítani, hogy a vízhez csak negatív élmények kötődnének. Visszavonta hát a fentebb hozott döntéseket, és megkönnyebbülten távozott. A napokban kaptam tőle üzeneteket hogy mennyire jól sikerült a tengerparti nyaralásuk! :-)

vissza