Vajon mit láthat bennem a gyermekem?

 

Egy apuka arról panaszkodott, hogy csöpp kislánya amikor meglátja sírni kezd, ha kezébe veszi pedig hangos zokogásba kezd. (Ez önmagában is furcsa, különösképp, hogy az apuka gyermekkora óta nagyon jól kijött a gyerekekkel, többi gyermeke is inkább megnyugodnak a közelében, mintsem sírva fakadtak.)
Szerencséjére kollégája mesélt neki korábban arról, hogy tudta utazással feloldani volt főnökével kapcsolatos ellenérzéseit.

Zoli így nagy bizalommal jött el utazni, hogy megtaláljuk annak okát, miért fél tőle indokolatlanul kislánya.

A korábbi közös életükben Zoli egy gyógyító ember volt, aki a nagymamájától tanult teákkal, pakolásokkal gyógyította a hozzá betérőket. Ám a „kor szelleme” nem nézte jó szemmel azokat, akik valamilyen átlagtól eltérő tudással rendelkeztek. Így hiába volt a jó szándék, a sok gyógyulás, akit kuruzslónak bélyegeztek, számkivetettségbe került.

Zoli nem hagyott fel a gyógyítással ezután sem, amivel kivívta az uralkodó haragját. Elfogatta és nyilvános megkövezésre ítélte. Volt az uralkodónak egy hű katonája – Zoli jelenlegi kislánya – aki szintén részt vett a megkövezésen. Viszont mikor látta, Zoli szemében a tiszta szándékot, bizonytalanság fogta el, hogy valóban bűnös-e ez az ember, csupán azért, mert másokat gyógyít. Amikor pedig azt látta, hogy milyen szótlanul bírja a kövezést, ami hatalmas fájdalmakkal jár, megijedt, hogy vajon hogyan áll majd bosszút a kínzásért.

Zoli akkor sem haragudott azokra, akik megkövezték, mert tudta, hogy parancsot teljesítenek és esze ágában sem volt büntetni. Viszont megértette mitől is rettegett eddig kislánya. Az utazás végén újra megbocsátott az uraságnak, a katonáknak és megerősítette azt is, hogy nem kell félnie senkinek tőle.

Ezek a megbocsátások és megerősítések, melyeket az utazásban tett, oldották meg kislányával az áldatlan helyzetet.

Miután hazament olyan szeretetteljesen ölelte magához pár hetes kislányát, ahogy csak bírta. És csodák-csodájára, a kislány nem sírt, sőt mosolygott. :-)

vissza