A bizalomról… - gondolatébresztő

 

“Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny
gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.” (Victor Hugo)

 

“Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.” (Walter Anderson)


A bizalom fogalma, az Értelmező szótár szerint: “Valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítőkészségéről meg van győződve.”

"A bizalom" szinonimái: ragaszkodás, odaadás, kitartás, lojalitás, hűség, elkötelezettség, bizakodás, reménykedés, jóhiszeműség, hit, reménység, remény;

Összefoglalva: meggyőződésünk (bizalmunk) van abban, hogy elvárásaink szerint fog az illető személy viselkedni, vagy elgondolásaink szerint alakul az ügy, amiben hiszünk, amire bizalmunkat adtuk.

Mint, hogy a bizalom kölcsönös elveken működik, ugyanilyen tulajdonságokkal bíró emberekben lehet, van csak bizalmunk.

Valóban így lenne? Hiszen egyikünk sem tökéletes! Én úgy látom, hogy a mindennapi életben ennél a meghatározásnál lazábban értékeljük a bizalmat, amely szólhat a személlyel való, csak egy bizonyos kapcsolatunkra. Pl., a munkában megbízható; bizalommal vagyunk gyermekük zenetanárával, hogy mindent megtesz gyermekünk képzésében, korrekt az üzletfelünk; stb.

Itt is, mint mindenben az önbizalom az alap, mert ha magamban nem bízok, és/vagy nem bízok senkiben, vagy kiszolgáltatott leszek, minden határozott, bizalmat keltő vagy bizalmat elhitető embernek. Tisztában kell lennünk saját értékességünkkel, az élet minden területén, a családban, a munkában, és az egyéb emberi kapcsolataikban is.

A BIZALOM, az emberi kapcsolataink és a világban való harmonikus létezésünk alapja. Bizalom szükséges egy ügyhöz, eseményhez, a mába, a jövőbe vetett hithez, a házasságba, mint intézménybe, üzleti kapcsolatokba, baráti kapcsolatokba…;

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)

A bizalom képessége „öröklődik”. Ez a tulajdonság, is mint sok minden, a szülői házból kapott örökségünk része. Ha a gyermek azt látja, hogy szülei bizalommal vannak a családban, az emberekkel, ő is ezt mintázza. Ha azt látja, hogy ez a feltétlen bizalom a szülőkben csalódódást okozott vagy anyagi kár érte őket emiatt, akkor a gyermeket ez óvatosságra késztetheti, az élet minden területén. Ha a szülők alapvetően maguknak valók, bizalmatlanok, a gyermek is bizalmatlan lesz mind a kortársaival, mind a felnőttekkel. A gyermek a házasság „intézményébe” vetett bizalmat is itt sajátíthatja el, ha szüleitől harmonikus családi mintát lát, vagy épp a bizalmatlanság ül be a tudatába ezzel kapcsolatban.

Itt a szülő-gyermek bizalmi viszonyról is kell beszélnünk. Kapjuk-e szüleinktől a feltétlen bizalmat, akkor is, ha rosszat teszünk, vagy csak akkor érezhetjük, ha jól teljesítünk. Kapunk-e új esélyt és ezzel feltétlen bizalmat, tőlük, ha hibázunk? Így tanuljuk meg azt is, hogy majd a házasságunkban is tudjunk bizalmat adni a társunknak, s lesz-e tiszta lap, ha ő nagyot vét valamiben? Vagy gyanakvás, ellenőrzés, bizalmatlanság lesz úrrá a kapcsolaton?


Egyes régi történetek szerint a bizalmatlanság gyökere Ádám-Éváig nyúlik vissza, akik helytelenül bíztak meg a Kígyóban, aki visszaélt ezzel a bizalommal. Mindketten becsapottak és száműzöttek lettek emiatt. Nem tudom, hogy innen származik-e a bizalmatlanság valójában.

DE, általában létezik a két véglet: a mindenkiben megbízó, megnyíló ember vagy, a mindenkiben és mindenben kételkedő ember. Az alapvetően bizalmatlan ember sokat csalódhatott az élet különböző területein, pl., szüleiben, párkapcsolataiban, barátjának hitt társában, üzleti partnerében, ezért rendült meg általában, a bizalma.

“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” (Seneca)

A „túl nagy bizalom”: lehet gond is, barátnők között szokott előfordulni, amikor a legapróbb, legféltettebb titkukat is elmondják a másiknak, ami talán senkire sem tartozna. Ez gyakran kiszolgáltatottsághoz, a titkokkal való visszaéléshez vezethet. Attól, hogy „egy család vagyunk”, barátnők vagyunk, még nem kell a bizalom jegyében, feltétlenül mindenben és mindenkor kitárulkoznunk! Még az is kenyértöréshez vezethet, ha a barátok közül csak az egyik fél a „túlbizalmas” és elvárja a másiktól is, szinte kiköveteli tőle: Én is elmondtam, most te jössz! De ilyen helyzetek családon belül is jelen lehetnek.

Ígérgetés-ígérgetésre kényszerítés, a bizalom helyett

Gyakori kérdésként hangzik el reggelente, Mikor jössz haza Kisfiam? Mikor jössz haza Drágám? Ha bizalmat élveznek a felek egymástól, akkor a pontos időmeghatározás helyett a következők is elhangozhatnak: bizonytalan még a délutánom, lehet, hogy maradok a korrepetáláson is, majd meglátom, mondja a gyermek. Kusza a helyzet odabent Édesem, amint tudok, jövök, de még majd hívlak. Ha bármely fél a bizalmatlanság legapróbb jelét is tapasztalja, először füllentés majd kisebb-nagyobb hazugságok következnek, „csak a békesség” kedvéért. Ezt még lehet tetézni a gyanakvó, ellenőrző telefonokkal, kérdésekkel is, és elindult a bizalmatlanság lavinája…

Léteznek alapvetően bizalmat keltő külső-belső tulajdonságok: intelligens, kedves, szerény, magabiztos, nyugodt, megnyerő viselkedésű, csinos, elegáns, jól öltözött, ápolt kezű-hajú, magas az iskolai végzettsége, több nyelven beszél, magas pozíciót tölt be, régi-ősi családból származik, stb.,

Ezek a tulajdonságok előnyt jelenthetnek egy új kapcsolatban, a bizalom létrehozásában. De sajnos a bizalommal való visszaélésnek, az emberek becsapásának, a „kelléktárának” is ezek az alapvető „külső kellékei”.

A bizalom mindig kölcsönös, pontosabban, annak kell lennie, mert már rövid távon sem működik, pl., ha te maximális bizalommal vagy az új párod iránt, de tőle a bizalmatlanságot, a fenntartásokat érzed. A kapcsolat hamar véget ér, ha ez az alapvető nézetkülönbség nem oldódik meg.

Amikor valakivel hosszú távon együtt kívánunk működni, együtt élni, az emberi tulajdonságok, melyeket mindennap tapasztalunk, a legmérvadóbbak. Nagyon fontos: a felelőtlen beszéd, cselekedet, egy pillanat alatt képes semmissé tenni a bizalmat, amelyet visszaszerezni sok esetben, bizony nagyon nehéz! Tehát a hazugság, az emberek háta mögött történő kibeszélése kerülendő!!!!

Miért értékes kincs a bizalom? Miért van rá szükség?

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

A BIZALOM az alapja, a meghatározója, minden jó dolognak, amit megélünk:

  • a harmonikus szülő-gyermek-nagyszülő kapcsolatnak
  • a házasságnak
  • a barátságnak
  • az üzlettársi viszonynak
  • hozzájárul a boldogságunkhoz
  • a nyugalmunkhoz
  • ha bizalmat élvezünk, magabiztosak leszünk, helyes önértékeléssel
  • magabiztosak leszünk
  • jobb eredményeket érünk el az iskolában
  • kedvesek, segítőkészek tudunk lenni még nehéz helyzetben is
  • …..

Így lesz, ETTŐL LESZ az életünk, kerek, egész!

Szeretettel: Judit

vissza