A porszívózás veszélyei… válás lehet belőle!

 

A porszívózás veszélyei… válás lehet belőle!

Még mielőtt „piszokpártinak” gondolsz, elmondom Neked Juli és Dénes történetét.


Régóta voltak házasok, csendesen éltek, lányuk épp túl van az érettségin. Juli normál munkaidőben dolgozott, Dénes azonban változó munkarendben. Amikor itthon volt foglalkozott a lányukkal, a lakást javította, újította vagy a kertben tevékenykedett. Alapvetően szívesen csinálta. De! Aztán jó pár éve, Dénesnek új munkahelye lett. Munkája, akkor okozott először nagyobb gondot, amikor több napra is el kellett vidékre vagy külföldre utaznia.

Feleségének volt egy elve, hogy első a kötelesség! A nő a női munkákat végezze el, pl., főzés, mosogatás, mosás, takarítás. A férfi pedig, a „férfi dolgokat”. Ezzel alapvetően nincs is baj. Azonban Dénesnek nem volt választása. Amikor hétvégén végre otthon volt, gyakran úgy gondolta, hogy mindkettőjüknek jót tenne egy kis lazítás. Tovább aludni, pihenni, kifeküdni a kertbe, vagy elmenni egyet úszni, játszani, kirándulni a kislányukkal. Felesége azonban hajthatatlan maradt.

Juli minden szombat reggel, azzal kezdte a napot, hogy már hét órakor összeszedte a szőnyegeket, a terasz korlátjánál kiporolta, kiütögette, és fél nyolc előtt már felbőgött a porszívó!

Dénesnek pedig szintén valami hasznosat kellett elkezdenie, ezen a korai órán, ha akarta, ha nem!

Ez így ment hónapokon-éveken át. Dénes a békesség kedvéért nem tiltakozott jobban, el akarta kerülni a veszekedést.


Mindkettőjüknél, a hosszú évek óta meglévő allergiás tünetek időközben nagyon felerősödtek, melyet a megnövekedett parlagfűre fogtak. Nem foglalkoztak "lelki" okokkal. Kisebb-nagyobb veszekedések is kezdték felütni a fejüket, a folyamatos, pihenés nélküli munka fáradtsága miatt.

De Juli nem látta be, hogy a szabadnapokon végzett hol ilyen, hol olyan munka, lazítás, feltöltődés nélkül, rossz felé vezet. Dénes megpróbált lazítani a feladatrengetegen, hivatkozott közel 50 éves korára, az úszás szeretetére, de Juli nem engedett! Sok év telt így el, mindketten egyre nyúzottabbak voltak. Látszott rajtuk, hogy nincs harmónia köztük. Házasságuk elején még volt napi szintű törődés, beszélgetés köztük. Majd ahogyan az idő haladt előre, a feladatok sokasodni kezdtek: az otthonteremtéssel, a kislányuk megszületésével, idősödő szüleikkel való feladatokkal, és így sorban…

Aztán Dénes egyre hosszabb időkre utazott el, mindketten egyre feszültebbek lettek, Juli egyre mérgesebb, idegesebb lett és egyre több feladatot rakott Dénes nyakába.

Aztán az egyik hosszabb kiküldetés után Dénes bejelentette, hogy beleszeretett valakibe és végleg elköltözik, elválik Julitól! Majd berakta egy bőröndbe, a legszükségesebb ruháit és elment a közös otthonból.

Juli romjaira esett össze, teljesen kikészült!



Úgy érezte, hogy férje összetörte a szívét!





Miért? Miért? Egyre csak azt hajtogatta, hogy ő pedig mindent megtett a családjáért, tette a feladatait, vezette a háztartást, tisztaságot, meg ebédet varázsolt, foglalkozott a kislányukkal, amikor Dénes nem volt otthon.  Dénes pedig hálátlan, ezt nem értékelte!


Pedig ez nem így volt! Dénesnek fontos volt Juli, de szeretett volna vele „csak úgy együtt lenni”, kellemesen eltölteni az időt, „mint a régi szép időkben”, jókat beszélgetni, jókat szerelmeskedni! Házasságuk egész ideje alatt azon fáradozott, hogy valamilyen egyensúlyt teremtsen meg a munka, az otthoni feladatok és a felesége, családja között! De rá kellett jönnie, hogy ez bizony egyáltalán nem sikerült!

Helyesen cselekedett Dénes, amikor otthagyta Julit? Nem feltétlenül. Érthető a viselkedése? Igen, és e kettő között nincs ellentét.

Van az a helyzet, amikor végleg elszakad valami, amikor kiáltástalanná kezd válni a helyzet! Amikor évek óta, minden beszélgetési, javítási próbálkozás kudarcot vall, mert nem talál nyitott fülekre a másik oldalon!

Ebben a tehetetlenségben gyakran a kapcsolatból való kimenekülés tűnik az egyetlen „megoldásnak”.


Dénes még hónapokig járt „haza”, besegített a bevásárlásba, befejezte a folyamatban lévő házkörüli nagyobb teendőket. Lányával a kapcsolata még jobb lett, mert amikor vele volt, csak vele foglalkozott, ami mindkettőjüknek örömöt okozott.

Juli pedig semmilyen szokásán sem változtatott. Kivéve a haját, melyet virító vörösre festette, és még lefogyott vagy 10 kilót, olyan sovány lett, hogy szinte zörögtek a csontjai. Pedig a férjének sem az életkorával, sem a testsúlyával, sem a haja színével nem volt baja!

Illetve mégis volt változás Juli életében, gyakran vállalt hétvégére is külön munkát!

És itt jön a legborzasztóbb dolog! Amikor Juli dolgozott szombaton, akkor a lánya kelt korán, szőnyegeket porolt 7-kor és fél 8 előtt felbőgött a porszívó! Így öröklődik a látott minta! Vajon milyen élete lesz így a lányuknak?  Képes lesz-e időben felismerni a változtatás szükségességét?


Bízzunk abban, hogy Dénes új kapcsolatával már jó mintát mutat a lányának, aki képes lesz ebből merítve, átértékelni a szerelem és a kötelesség közti kapcsolatot!



Mikor lesz mosoly újra Juli arcán? Nem, nem akkor, ha lesz új párkapcsolata! Sajnos nem! Csak akkor, ha képes lesz változtatni először is gondolkodásán, majd megrögzött szokásain. Különben a következő párkapcsolat is „megy a levesbe”!

Tanulság, nőknek-férfiaknak egyaránt! Figyelj tehát arra, hogy minden nap tegyél a párodért valami apróságot, kedvességet, jó szót, mosolyt, beszélgetést, közös fagyizást, összebújást… Hidd el, ha ezt tapasztalja rendszeresen, viszont fog cselekedni.


Ne hagyd kihűlni a kapcsolatotokat, még akkor sem, ha „nehéz idők járnak”! Sosem késő elkezdeni!

Ha ismersz bárkit, akire illene a „tanmesém”, ne habozz, küldd el neki az írásomat és javasold bátran, hogy keressen fel személyes tanácsadásra! Szívesen segítek neki!

 

Szeretettel: Horváth-Lukács Judit

                                                        

 

 

vissza