Gondolatok a félelmek-aggodalmak testet-lelket bénító hatásairól

 

A Szakmai klubon a félelmek-aggodalmak testet-lelket bénító hatásairól beszélgettünk, bő két órát. S ez olyan jól sikerült, hogy arra gondoltam, megosztom veletek is a legtanulságosabb részeket.

      

       Ha fel kéne sorolnunk negatív érzelmeket, tulajdonságokat, sok minden az eszünkbe jut pl.: harag, idegesség, irigység, rosszindulat, türelmetlenség, becstelenség, mások átkozása, káromló szavak…

       Ám kevéssé soroljuk az aggódást és a félelmet ebbe a kategóriába! Elfogadott, az élet velejárójaként emlegetett érzelem mindkettő. Sőt! Gyakran az aggódást, a félelemmel teli féltést érezzük bizonyítékként szeretetünk, gondoskodásunk kimutatására! L

-       Persze, hogy aggódom az anyukémért, hiszen szeretem! Persze, hogy féltem a gyermekemet, hiszen nagyon szeretem! ….

        Pedig akit léte, cselekvése miatt féltünk, aggódunk, kisebbségi érzést, önbizalomhiányt fejlesztünk ki benne. Hiszen aggódunk, hogy azt a bizonyos dolgot egyáltalán képes lesz-e jól elvégezni. Azt gondolja, hogy, ha Anya nem hiszi el, hogy tudok vigyázni magamra biciklizés közben, akkor biztosan ügyetlen vagyok! S ez lehet egy iskolai tábor, ahol: ó jaj, mi fog történni a gyerekkel, de lehet az első „nagyfiús-nagylányos” koncert, ahonnan a szokásostól későbben fog hazaérni. De aggódunk ennél egyszerűbb „nincs ok” miatt is, álljon itt egy példa rá:

-       Jaj, a nagymamánál van a kicsi, s izgulok mi lesz velük együtt! Csak baj, ne történjen!

-       Most van nála először? 

-       Nem, már sokszor vigyázott rá.

-       Gond szokott lenni? Sír nála a pici? 

-       Á, dehogy, imádják egymást!

-       Akkor mitől is félsz? 

-       Hát, hogy ne legyen baj!

         Sajnos az élet több területén jelent gondot, ha a félelem és az aggódás lesz úrrá rajtunk. Miért is szoktunk igazából félni-aggódni? Tulajdonképpen bármi és minden miatt: a jelen, a jövő, a pénz, a gazdasági helyzet, a munkánk, a gyerekünk, a családunk, az idős szüleink, a kapcsolatunk hűsége …

           Amikor nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus állapotban vagy rendszeresen, ha bármilyen hatalmas nehézség kerül eléd, CSAK akkor megy lefelé érzelmi állapotod a félelem-aggodalom szintjére.

           DE! DE! Ha te valóban kiegyensúlyozott lelkivilággal éled a napjaidat, akkor a baj nem vág a földhöz, nem húzza ki alólad a talajt, nem lök a tönk szélére! Nem süllyedsz hetekre a bajodba, nem sajnálod-sajnáltatod magad. Miért? Mert ez ekkor csak rövid ideig tart, „egy kis érzelmi kibillenés lesz” csupán. A tudatunk (eszünk, agyunk) beindítja: a hogyan oldjam meg ezt a helyzetet? – programot. Nem enged mélyre, a bajodba, a kétségbeesésbe süllyedni!

             Azonban, az állandó félelemben levőségből a lefelé vezető út az apátia, a kilátástalanság, a zaklatott lelkivilágunk miatt bekövetkező balesetek, súlyos betegségek szintje!!!

            Az idegpályák rendellenességei, Alzheimer, Parkinson kór, a Sclerosis multiplex, a bénulások, továbbá a szív-keringés, az emésztés területeinek megbetegedései elsősorban a félelemre-aggódásra vezethetők vissza.

            Ehhez sajnos a televízió, a rádió és az újságok bajoktól hemzsegő hírei csak még rátesznek egy lapáttal. Azt hitetik el velünk, hogy a világ, az emberek, a társadalom, mind-mind rossz! Féljünk, s legyünk csak gyanakvók mindenkivel, a családunktól kezdve a munkahelyen át, a boltos kisasszonyig. „Vajon tényleg friss az a felvágott vagy csak mondta?” Ezek után, amikor megkérdi tőled valaki, hogy vagy? A válasz: Ó, ne is kérdezd! S már sorolod is a bajokat. Az alakult ki, hogy elvárás lett a beszélgetésekben a bajokról, a félelmekről való beszélgetés, igenis alátámasztjuk, hogy jogos az aggodalmunk! Nem szabad kilógni a sorból, panaszkodni kell!  Úgy tűnik, azáltal tudsz valaki lenni, minél nagyobb a bajod!!??

           A minap hallottam a buszon egy beszélgetést. Két ember szemben ült a busz két oldalán, s fennhangon beszélték, hogy a közös ismerősökkel mi történt. Kizárólag rossz dolgokat emlegettek, s eközben erősen véleményeztek, ítélkeztek, „pálcát törtek” a kipletykált embereken, vagy azok családján. Hosszú percekig mondták, mondták, a magukét, majd egyikük felsóhajtott: de jó, hogy az én gyerekeim nem ilyenek! Mire a másik, igen az enyémek, is figyelmesek, még az unokám is! Majd az egyperces, „de jó nekünk” után, már vissza is kanyarodott a beszélgetés a negatív dolgokra!

            Azért, ez elég tipikus beszélgetés volt! Több ezer hangzik el belőle naponta.

            Miért nem hír, a jó hír? Amikor valami sikerül, amikor valaki valami jót ért el, amikor a gyermekünknek sikerült a dolgozata, jó hangulatú volt otthon a közös nagycsaládi ebéd, amikor … Még jó, hogy négyévente van olimpia és létezik foci vébé, s a forma 1-es pilóták is elrajtolnak kéthetente. Az ő sikereiknek örülünk! De mi van a saját jól sikerült dolgos, eredményes napunkkal, a kellemes kirándulásról vagy a szaunázásról szóló élménybeszámolókkal? Miért ciki azt mondani: köszönöm, jól vagyok! Mert nem vagy jól? Nem lehet, hogy a hangulatodért, az életedért te is felelős vagy, nemcsak a rendeletek és az épp soron lévő politikusok?

             BAJ! BAJ! A folyamatos félelem, aggodalom, fenntartásokat hoz az életünkbe, kétségeket ébreszt bennünk, túlzott és felesleges óvatosságra késztet minket. De akár a kétségbeesés is ránk törhet: velem mindig csak rossz dolgok történnek, én milyen szerencsétlen vagyok, akinek semmi sem sikerül! Így előbb-utóbb mindig a dolgok rossz oldalát fogod látni, a jót meg nem hiszed el, s ha mégis bekövetkezik a „véletlennek” tulajdonítod.

             De a legnagyobb baj, hogy az örökös félelem és aggodalom meggátol abban, hogy a felmerült gondodat meg akard oldani! Ezek után csak sodródsz, s még szerencsétlenebb, még betegebb leszel!

            Nos, ez nem valami jó hír! Én mindig is úgy gondoltam, hogy bármi is történt velünk a múltban, bármi is történik velünk most, sosem késő változtatni, tudatosan élni.

            Ezért, ha már van a kezedben tudás, természetes gyógymód, amit valaha megtanultál, ne habozz használni! 

              Ha még előtte vagy annak az útnak, hogy jobb testi-lelki állapotba kerülj, s másképp, tudatosan a jót teremtve éld az életedet, akkor sok szeretettel várunk a Najapi® alap és speciális képzésein.                     Ezek segítenek egészséged megőrzésében, vagy épp visszaszerzésében, s életkörülményeid jobbá tételén egyaránt!

Néhányat a figyelmedbe ajánlok:

1-2-estől kezdődő gyógyító szintek, a Masszázsok, az Önismereti képzés, a Meditációs kurzus, a Boldogulás tanfolyam, a Hogyan és mivel tedd az életedet egyszerűvé képzés!

Szeretettel várunk:

Judit és a Tanító és a Kezelő Társak

Ha kérdésed van, fordulj bizalommal az ügyfélszolgálatunkhoz: Vikihez

vissza