Mi az igazi ok? Hol keresd a megoldást?

 

Andrea, negyvenes éveiben járó régi ismerősöm. Azzal keresett meg, hogy óriási gondok vannak a munkahelyén. A főnöke kibírhatatlan, kapkod, parancsol és iszik. Mit lehetne tenni?

Andi lassan tizenöt éve dolgozik ennél a cégnél. Keveset kell túlóráznia, nagyon szereti a munkáját, és a főnöke ezt meg is becsüli, jól keres. Tehát a munkája és a keresete miatt maradna. Mégis bizonytalan benne, hogy menjen vagy maradjon?

Emlékeztem rá, hogy a főnöke is ugyanaz a személy 15 éve. Andi elmondása szerint, tulajdonképpen kívülről nézve semmi sem változott. A főnöke pont úgy viselkedik nap, mint nap, mint az elmúlt években bármikor, kettőjük között ez eddig nem okozott gondot. A cégnek jó a forgalma, ugyanaz a feladata is, mint eddig. 

Miért okoz ez az utóbbi időben gondot?

Mi történt, ami miatt a főnöke viselkedése kibírhatatlan feszültséget okoz benne?

Miért gondol arra, hogy ott hagy csapot-papot?

Andival ekkor arról kezdtünk el beszélgetni, hogy az elmúlt rövidebb-hosszabb időben volt-e változás az életében. Kiderült, lassan két éve, hogy külön mentek a férjével. Kamaszodó gyermekei vele maradtak. Veszekedésmentes a kapcsolatuk egymással, a gyerekeket érintő kérdéseket tisztességgel meg tudják beszélni. Férje a gyerekekkel is rendszeres kapcsolatot tart, nemcsak „hétvégi” apuka.

A hosszú beszélgetésből kiderült, hogy Andi „próbálkozgatott” eddig új párkapcsolattal, de igazából nem akar „új apukát” hozni kamasz gyermekei mellé. Munkájába menekül, és anyaként is hatalmas erővel-figyelemmel igyekszik helyt állni.

Nem érzel hiányt mégis ebben? – kérdeztem tőle. De, csak sok kérdés is foglalkoztat:

Kellek-e egyáltalán még valakinek?

Képes vagyok-e újra szerelmes lenni?

Kell-e egyáltalán nekem még a szerelem?


Amikor ezekről beszélt, éreztem, hogy itt van még valami. Olyan ok, ami mélyen bujkál.

Kiderült, hogy a „kellek-nem kellek, kell-e a szerelem nekem” kérdések csak az elmúlt fél évben merültek fel benne nagyon erősen. 

Történt valami az elmúlt fél évben? Nem semmi, minden rendben van velem-velünk, a gyerekek is jól tanulnak, a nagylány is készül az érettségire. Szóval minden a legnagyobb rendben lévőnek tűnik.


Történt-e más, ami egyáltalán nem rossz, sőt talán nagyon is jó, örömteli? – kérdeztem tőle.

Most, hogy így kérdezed, - válaszolta, fél éve lett új szerelme a lányomnak. A fiú „imádni való” helyes, kedves, figyelmes, jól tanul. Minden anya ilyen férjet képzel el a lányának! – mondta végső érvként.

Magadnak is ilyet tulajdonságokkal bíró férfit képzelnél? – kérdeztem tőle.

Igen, tulajdonképpen, most, hogy így hosszan beszélünk róla, biztosan. – válaszolta.

Ezek után arról kezdünk el beszélgetni, hogy tapasztal-e magán bármilyen feszültséget, rosszat, amikor a fiúról beszél a lánya, vagy amikor ő átmegy hozzájuk. Érdekes volt megfigyelni, hogy maga a téma is milyen remegést, sírásra görbülő szájat okozott nála.

Elfecséreltnek érzi a húsz évet, amit a férjével élt, úgy érzi, hogy eltűntek a lehetőségek az életéből. Fájdalmas űrt érez mindig, amikor meglátja a lányát és a barátját együtt. Szinte összeszorul a gyomra, a mellkasa.  A „nekem már sosem lesz, ilyen” érzés gyakran elhatalmasodik rajta, ami türelmetlenséget, feszültséget gerjeszt benne.

Hogyan kötődik mindez a főnökéhez?

Olyannyira elhatalmasodott rajta, a párkapcsolat kilátástalanságának érzése, hogy mindenhez, így a főnökéhez való türelme is elfogyott. Azt gondolta, ha másik munkahelyre megy, megszűnik a feszültsége.

Miután kiderült, hogy nem a főnök viselkedése az igazi kiváltó ok, hanem a harmonikus párkapcsolat hiánya, hallatszott, amint a hatalmas kő legördült a mellkasáról. Na, jó, akkor maradok.

Mi a végső megoldás?

legfontosabb: nem „lekukázni” a 20 évet, melyet házasságban töltött! Megnézni, hogy a férjével eltöltött időben milyen jó dolgok történtek velük, milyen eredményeket értek el, milyen értéket képviselt a kapcsolatuk? Megnézni, hogy milyen okok vezettek oda, hogy kapcsolatuk válással végződött? Andrea milyen hibákat követett el ebben? Pl., Nem mondta el a véleményét, mit szeretne és mit nem! Mivel ért egyet és mivel nem. Mit lehet a kisiklott kapcsolat eseményeiből tanulni, hogy a harag és a félelem végleg kikerüljön a gondolataiból.

Mindez azért fontos, hogy képes legyen „tiszta lapot” adni általában a férfi nemnek és saját magának is. Segíteni, visszaszerezni megtépázott önbizalmát, hogy újra szépnek és szerethetőnek érezze magát. Ezek után majd jöhet az új párkapcsolat!

Mivel feladat van bőven, megbeszéltük, hogy rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, s a további beszélgetések, kezelések biztosan meghozzák az eredményt.

Szeretettel: Judit


vissza