Mi az olcsó? Mi a drága?

 

Erre a kérdésre keressük a választ, mely „ahány ház, annyi szokás”, mindenkinek pénztárcája függvényében, mást jelent. De biztos, hogy csak a pénztárcánk határozza meg mindezt?????

Mi az olcsó? Mi a drága?

Mire adjunk ki pénzt? Ez a kérdés már évszázadokkal ezelelőtt is foglalkoztatta az embeket:

„ – Azután arra vigyázok – mondá Angyélika –, hogy amit veszek, mindenkor a legjobbikát vehessem. Példának okáért, ha piacos kenyeret kell vennem, azt veszem, amelyik jobban megsült, fejérebb és jobban megkölt. Nemcsak azért, hogy a rossz áru mindenkor drága, hanem hogy a rossz eledel betegségeket ne okozzon. És az olcsu húsnak híg a leve, ami pediglen jó, a’ tovább tart, mind hasznosabb.” (Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690. augusztus – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) magyar író, műfordító, II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása, részlet „Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben” című művéből)

Kinek lesz mégis drágább az olcsó?  Íme, egy csokor közmondásainkból….

„Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsó árut vásároljak.”

„A fösvény kétszer költ.”

”Olcsó húsnak híg a leve.”

„Az olcsó a drágább, a krajcároskodásra csak ráfizet az ember.”

Miért alakultak ki és maradtak fenn évtizedek, évszázadok alatt is a fenti mondások?

Mert ami olcsó, az gyakran nem jó minőségű? Szerencsére, azért ez nem minden esetben igaz!

De mi van akkor, ha valóban szinte üres a pénztárcánk, és minden körülmény között az az elsődleges, hogy ki tudjuk fizetni a költségeinket és még élni is tudjunk?





Lehet, hogy te is ismered, mert én biztosan ismerem a „Ki nyer ma?” játékot. Tudod, amikor kisorsoljuk, a sárga csekkek közül, hogy ezen a héten melyek kerülnek befizetésre. Sőt! Azt is ismerem, a saját bőrömön tapasztalva, milyen az, amikor még sorsolást sem tudsz tartani nekik! Még jó, hogy ez már a múlté….

Ha a munkanélkülivé válás, betegség, vagy anyagi veszteség okán valóban kevés a pénzed, jön a spórolás.

„Süssünk, főzzünk egy tojásból” mondta gyakran a Nagymamám. Ami azt jelentette, hogy egy ügyes háziasszony, mindig képes ötletesen és finoman főzni, még akkor is, ha nincs tele az éléskamra! Ezt már cseperedő kislánykoromban tanította nekem, mint leendő háziasszony, egyik fontos tudnivalóját.

Nekem sosincs pénzem, nekem ez drága, én ezt nem engedhetem meg magamnak! A fejünkben lévő gondolat, hogy most meg kell húzni a nadrágszíjat, most nagyon kell spórolni, ezért most semmit sem engedhetek meg magamnak, komoly veszélyt rejt magában!!!

Minden beszűkül, mert behúztad a „kéziféket”! A lehetőségek, a bevételek is lecsökkennek, a kiadás pedig minden igyekezeted ellenére még több lesz, mert sokszor váratlan kiadásokra kényszerülsz. Elakad, pang az élet körülötted, nem jönnek újabb lehetőségek... még annyi sem, mint a spórolás bevezetése előtt!!! Fásultság, folyamatos rosszkedv, aggódás lesz mindennapjaid része. Még jobban a saját szerencsétlen helyzeteden gondolkodsz, és a saját magad sajnálata, vagy épp szidása kíséri minden tevésedet!

Miért van mindez? Mert gátat építettél, megszüntetted magad körül az áramlást! Csak mindent befelé és kifelé semmit, vagy ha igen, fogcsikorgatva, szidva a számlákat, a mosógépszerelőt és a kenyeret is hogy mennyibe kerül.

Ha erről másként gondolkodsz, jó érzéssel fizeted ki pl., a gázszámládat (tudod, jó melegedni a lakásban, amikor hideg van) bizalommal nézel előre, hogy azt még egyáltatlán nem tudod hogyan, de biztosan minden jóra fordul… a lehetőségek pl., egy kis különmunkára, és egyéb, más segítség is megtalálnak téged!

Jómagam folyamatosan, és mindenkor az ésszerű takarékosságra, és az ésszerű költésre szavazok!

Ez elsősorban a valóban szükséges dolgok megvásárlását jelenti. De! Ez azt is jelenti, hogy képes vagy kevesebb-több tartalékot is képezni. Ami a váratlan kiadásokra, pl., háztartási gép javítására, egy hirtelen kinőtt cipő cseréjére szolgál elsősorban. Ebbe azonban belefér – törekedjünk rá, hogy így legyen – egy-egy kirándulás, közös mozi, könyvvásárlás, uszoda, 1-2 vagy akár több napos utazás-pihenés …. is. De ez csak akkor működik jól, ha a boltban nem mindig a legolcsóbb terméket veszed meg, ha nem vonsz meg magadtól, a családodtól mindent, ami jó.

Ami még nagyon fontos: a minőség. Létezik egy nem túl szép szókapcsolat, az ár-értékarány.

Ha megnézzük közelebbről, ez azt jelenti:

a.) hogy amilyen szolgáltatást igénybe vettünk, amilyen képzést elvégeztünk, amit megvásároltunk, az megéri az árát, sőt talán még annál többet is kaptunk!!

b.) de sajnos jelentheti azt is, hogy a termék, szolgáltatás, képzés, stb., messze nem hozta azt a használati értéket, amit kínáltak vele. Tehát itt az ár magasabb volt, mint amennyit kaptunk cserébe.

Összefoglalhatjuk tehát: Az a drága, ami többe kerül, mint amennyit ér.

A könyvek vásárlása, az olvasás kapcsán nézzük meg Rados Virág író, gondolatait:

„A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag. (Gárdonyi Géza) Népszerűtlen leszek a következő kijelentésemmel, de vállalom: a könyv nem drága. Akadnak persze drágább és olcsóbb könyvek, ám egyöntetűen azt állítani, a könyv, úgy ahogy van, drága, némi vitára adhat okot.

Ismerősöm kíváncsi volt, milyen regényeket írok, ezért meg akarta venni valamelyiket. „A legolcsóbbat is 2 600 forintért adták – közölte bánatosan -, de azt sajnos én nem engedhetem meg magamnak”. Korántsem valami ágról szakadt teremtésről beszélek, hiszen egy drága tanfolyamon találkoztunk (én magam a családi aranyaimat adtam el érte.) Megint csak olyan választ vágtam a fejéhez, ami sokak szemében népszerűtlenné fog tenni engem: „Ha neked egy háromezer forintnál olcsóbb könyv drága, akkor azt a könyvet nem neked írták.” Még tompítottam is a megjegyzés élét, mert magamban azt gondoltam: ezek szerint a könyveket egyáltalán nem neki írják.

Nemcsak arról van szó, hogy a „drága” relatív fogalom, azaz szubjektív kérdés, kinek mennyi pénz számít soknak. Hanem arról, hogy az olyannyira szidott átkosban hozzászoktunk: minden olcsó. A kenyér, a tej, a televízió szintén alaposan megdrágult, amióta ráléptünk a piacgazdaság útjára. Kolbászt sem lehet már három forintért venni, csakúgy, mint ahogy a háromforintos zsebkönyvsorozat is a múlté.

A könyv drágaságáról való sápítozás a kultúrához való viszonyról árulkodik. Akinek fontos, hogy olvasson, az vásárol könyvet, akinek nem fontos, az nem. Azt persze ciki mondani, hogy nem akarok vagy nem szeretek olvasni, sokkal jobban hangzik a jajongás. (A könyvtárba járókat nem sorolom ide, de ők nem is panaszkodnak.)

Ismerek embereket, akik állandóan spórolnak, kivéve a hét végét, amikor családostul bevágják magukat az autóba, és irány a Tesco, az Auchan, a Spar. Ott aztán rakásig megpakolják a hatalmas, guruló kosarat mindenféle ingyom-bingyommal. Nemcsak ennivalóval vagy a tisztálkodószerekkel, hanem egy csomó felesleges vacakkal. Jé, le van értékelve az elektromos tojásfőző? Nosza, vegyük meg! Nem számít, hogy otthon egyszer kipróbáljuk, aztán száműzzük a kredenc aljára, mert igazándiból a hagyományos, fazékba-víz tojásfőzés a nyerő.

Vagy. Akciós a törülköző? Ide vele gyorsan, kell legalább három! Hogy a komódban van vagy ötvenhat darab? Akkor is megéri, hiszen most 30 százalékkal olcsóbb. A benzinpénzről nem beszélve, amit megtakaríthattunk volna, ha a szükséges dolgokat az utca sarkán lévő áruházból szerezzük be. De nem. A Tescóba menni, és ott két órán át shoppingolni manapság olyan családi program, amilyen régen mondjuk a Normafához való kirándulás volt. Költekeztünk egy jót, a gyerek kapott fagyit, és kész.

Távol álljon tőlem, hogy megbántsam a nagy szegénységben élőket, a létminimum közelében tengődőket. Nem róluk beszélek. De hát nekik nincs is internetjük, hogy elolvassák ezt a cikket, tehát nem nekik szól. Tényleg az tegye a szívére a kezét, aki normális körülmények között él, elfogadható anyagi háttérrel, és vallja be magának őszintén: valóban drága a könyv, vagy csak sajnálja rá a pénzt?

A mostani bloghoz választott idézet Gárdonyi Gézától származik. Tehát már az ő korában is ment a jajongás a témában. Az író szerint azonban könyvet vásárolni csak látszólagos pénzkidobás. Mert igaz, azt nem lehet megenni, meg lehet viszont tanulni belőle, hogyan kereshetünk pénzt. A könyv, mondja Gárdonyi, olyan, mint a vetőmag. Olvasása által kisarjad bennünk az, ami a boldoguláshoz szükséges: szellemi erő, kitartás, uram bocsá' tájékozottság, műveltség. Ha belegondolunk, Gárdonyi is abból élt.”

A spórolásról és a takarékosságról…

„Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. A lehetőségeidhez mérten alakítsd vágyaidat. Járt utat a járatlanért el ne hagyj! Nem mind arany, ami fénylik! Pénz beszél, kutya ugat. Szegény embert még az ág is húzza. Több nap, mint kolbász. Oszd be jól, amid van, takarékoskodj! Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli.” – Olvashatjuk a figyelmeztetéseket szólás-mondásainkban.

Petőfi, Takarékosság című versében (Pest, 1844. szeptember) mutat rá jól, hogyan is van sokak számára a takarékossági fogadalom...


Petőfi Sándor: Takarékosság 

„Akármiképp csűrjük, csavarjuk,
Szép, aki gazdálkodni tud;
Ilyennek aztán az adósság
Nem köt nyakába háborút;

Nem szurkol, ha bizonyos utcán
Világos nappal menni kell,
Hetykén tekinthet jobbra-balra,
Találkozzék akárkivel;

Nem mondja, amidőn javában
Cseng a kocsmában a pohár:
“Barátim, megbocsássatok, de
Mennem kell, otthon munka vár”…

S a többi! – – szóval, mátul fogva
Takarékos fiú leszek,
Minden garast úgy megbecsülök,
Miként apám, a jó öreg.

Hej, csakhogy én az efféléket
Mindig pénz fogytán fogadom;
S amint pénzem jön: akkor ismét
Hegyen-völgyön lakodalom.”


A takarékosság fontos! „A Takarékossági Világnapot az 1924-ben, Milánóban megrendezett nemzetközi pénzügyi konferencián hívta életre a Takarékbankok Világszervezete, a WSBI és minden év október 31-én tartják (kivéve, ha az adott országban ez a nap munkaszüneti napra esik, mert az elgondolás lényege, hogy ezen a napon a bankok nyitva tartsanak. Ez esetben, a dátumhoz legközelebb eső munkanapon tartják ezt a Világnapot). A Takarékossági Világnap ötlete Filippo Ravizza professzor nevéhez fűződik, de a milánói konferencián megjelent 29 ország takarékbankjainak képviselőinek nevében szólalt fel. A Világnap célja, hogy felhívják a Világ lakosságainak figyelmét a takarékosság fontosságára – melynek az elmúlt évek gazdasági változásai miatt (is) kiemelt fontossága lett.

Az ötlet elsőként nem ekkor merült fel – 1921-ben Spanyolországban tartották meg az első Takarékossági Napot. De így, 95 év után is még mindig fontos – és érzékeny – téma a takarékosság.

A pénz megfelelő kezelése, a megfontolt vásárlás, az odafigyeléssel történő költségvetés és az átgondolt befektetések, napjainkban fontosabbak mint valaha. A takarékosság hatása nemcsak a pénztárcákon figyelhető meg, hanem közvetve az egész Bolygóra kihatással van, hiszen a takarékosság nemcsak költség-, de környezetkímélő megoldás is.

Ilyen pénz- és energiatakarékos módszerek – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak:

  • a feleslegesen égő lámpa leoltása,
  • időzítő kapcsoló  használata bojlernél,
  • a többször használható bevásárlótáska használata,
  • stand-by üzemmód lekapcsolása, ha nincs használatban az adott gép
  • a csöpögő csap megjavítása,
  • fogmosáskor is elzárni a csapot (csak az öblítés legyen folyó vízzel),
  • inkább zuhanyzás, mint kádban fürdés, mert kevesebb vízhasználattal jár,
  • víztakarékos WC tartály használata
  • megfelelő szigetelés a lakásban, hogy „ne az utcát fűtsük”,
  • újratölthető elemek használata,
  • energiatakarékos izzók használta,
  • átgondolt kocsihasználat,” (részlet, felsofokon.hu)

Ide tartozik még:

  • „Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.” (indián mondás)
  • a szelektív hulladékgyűjtés
  • nyomtatás vázlat formában s csak azt, amire tényleg szükség van
  • folyóvízben mosogatás helyett mosogatógép használata, meglepődsz, hogy mennyi vizet spórolsz így meg
  • ha már horgászol, annyi halat fogj ki, amennyit valóban megeszel
  • drága lesz rövid és hosszú távon is a sietség, kapkodás éppúgy, mint restség-tunyaság-mértéktelenség
  • ésszerű költés, megkeresve az akciókat, ahol jó minőséget kapsz, kedvező áron… 

Az idő pénz: Mit nyersz, ha vásárolsz és használsz gépeket? Nekem van egy mondásom: minden munkába járó, gyermekeket nevelő, háztartást ellátó nőnek szüksége van segítségre. Pl., mosógépre, mosogatógépre, szárítógépre, porszívóra. Ezek megkönnyítik és nagyságrenddel rövidebbé teszik a napi feladatok elvégzését, minőségben pedig minden szebb és jobb lesz. Amíg a gépek dolgoznak, te tudsz a családoddal foglalkozni vagy épp otthon dolgozni. Továbbá, pl., ha télen nincsenek ruhaszárító állványok a lakásban, nem kell őket kerülgetni, lesz hely játszani a gyerekeknek, ráadásul a pára nem teszi tönkre a nyílászárókat, sem pedig a bútorodat. Ami még nagy-nagy értéket jelent, hogy pl., lesz időd a pároddal foglalkozni, olvasni egy jó könyvet, keresztrejtvényt fejteni, vagy épp pihenni…

Mit nyersz még a megfontolt költéssel és a megfelelő takarékossággal?

  • A Föld nevű bolygó, mindannyiunk otthona is jobb állapotba kerülhet, s hosszú távon tudja biztosítani a megfelelő életkörülményeket embernek-állatnak-növénynek, s mindennek, ami benépesíti a bolygót.
  • Ráadásul, rád is érvényesek lesznek a következő szólások: „Van mit a tejbe aprítani. Nincsenek filléres gondjai.”

Lehet, hogy nem tudunk mindent elérni, megvenni, használni… stb., ami megéri az árát, mert a keresetünk kevesebb, mint ami azokhoz kéne. Sebaj!

Attól még igaz a mondás: Csak az a drága, ami többe kerül, mint amennyit ér.

Szeretettel: Judit

Találkozz velünk!

< Ismeretterjesztő előadás és szakmai klub > Téma: Az időjárás valódi hatása a szervezetünkre. Időpont: Február 17. szerda, 18.30. A részvétel ingyenes. Kérlek, hogy add meg az adataidat a sikeres regisztrációhoz!

Vezetéknév *:
Keresztnév *:
E-mail címem: *:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!


vissza