Indonéz érdekességek

Érdekességek indonéziai utamról

Mi volt a legnehezebb?

Kérem, mindenki nézze ezt most el nekem!!! Én egy szőke nő vagyok, s nekem a legnehezebb, amivel nem boldogultam, a hajam, pontosabban, a frizurám volt. A meleg, és igen párás levegőben, a gondosan elkészített hajcsodám, percek alatt vált semmivé. Pontosabban rálapult a fejemre, mint egy sapka. Úgyhogy hiába vittem magammal hajsütővasat, meg kellett ezzel barátkoznom, s ez nem ment egykönnyen!

Különleges látvány

A repülőgépről, több óra út után az éjszakai órákban, Dohában készültünk leszállni. Én olvasgattam, amikor valaki felkiáltott és mindenki az ablakokra tapadt. Közeledtünk Quatar fővárosához, Doha városához. Már messziről látni lehetett egy fényűzően kivilágított várost, olyan szépet, melyet eddig még sohase láttam. Az utakat szegélyező fények, hosszú kilométereken keresztül gyöngysoroknak tűntek, melyek szabályos rendben, de behálózták egész Dohát. Majd a gép lejjebb ereszkedett és már közel voltunk a repülőtérhez, amikor a gép a csodásan kivilágított felhőkarcolók felett repült el. Doha felhőkarcolói a maguk különleges formáival, fényeivel olyanok voltak, mint a mesék cukorsüveg hegyei! Leírhatatlanul gyönyörűek!

Meglepő látvány

Rövid esőzések voltak néhányszor, melyet a sötét éjszakában nem tudtunk alaposan megfigyelni. Ám nagyon szerettük volna, ha nappal is esik. Az egyik nap, amikor éppen a szállásunkon volt dolgunk, egyszer csak hirtelen eleredt az eső. Mindketten kiszaladtunk a teraszra, hogy testközelből érezhessük, láthassuk. Lezúduló esőfüggönyt láttunk, mely olyan sűrű volt, mintha egy vízzel teli edénybe dugtuk volna a kezünket. Jó szagú, sűrű és friss illatú. Sok-sok órán át csak néztük-néztük…..

A fontosság

A rizs, az egyik legfontosabb exportcikkük és ennek megfelelően az elbánás is különleges vele. Mindenkinek teljesen természetes ezért, hogy a betakarított és kicsépelt rizs, a frissen elkészült, s ezért szép sima úttestre fektetett, nagy anyagon szárad. Ilyenkor minden jármű lelassít, és óvatosan kikerüli. Nincs morgolódás (ezért sem!).

A legjámborabb állat

A bivaly, a legjámborabb állat, sok-sok állatfajt is tekintve. Gyönyörű, nagy kék szeme van. Miután sosincs dolga, végtelen nyugalomban tölti a napját. Minden nap, akár sok-sok órát tölt, a gyors folyású folyókban fürdőzve, hűsölve. A férfiak, fiúk dolga a bivalyokkal való foglalkozás, így mindennap ők súrolják le az állatokat, a folyóban.

A dzsungel hangjai, állatai

Néhány napos kint tartózkodásunk után szálltunk meg először, a dzsungel közvetlen közelében. Napközben még minden nyugodt volt. Néhány gyíkot, rovarokat és madarakat láttunk, kisebb-nagyobb távolságban. Lakhelyünk papírvékony falai, résnyire záródó ablakai, ajtói már akkor is némi aggodalomra adtak okot, de a percek alatt leszálló este, azért okozott meglepetéseket. A kisebb és nagyobb állatok egyszer csak előrajzottak: különféle repülő rovarok, (amiből csak a szúnyogot ismertem), gyíkok, békák, bogarak, és megannyi ismeretlen állatfaj. A közelben lévő dzsungel is mintha megelevenedett volna. A napközben is hallatszó, élővilág hangjai, ijesztően megerősödtek, mintha mindenki bennünket kívánt volna vacsorára. Az ajtón, ablakokon és annak résein is ki-bejártak a „helyiek”. Izgalmas volt, mert még sosem feküdtünk le úgy, hogy megvizsgáltuk, az ágyat, vajon magunkban vagyunk-e benne. (Csak egy pókot találtam.) Vagy a cipőt, papucsot felvéve, is ellenőrizni kellett, hogy nem lett-e hálóhelyéül „valakinek”. Néhány nap múlva egy kissé távolabbi szállásra költöztünk, így a dzsungelből jövő hangok kicsit csökkentek, de a látogatók száma nem. Láttunk pl. seregnyi gyíkot, akik veszekedtek, a lámpák közelében lévő jó helyekért, női kéz nagyságú pillangókat, a házak oldalán napozva. Majd az egyik nap, vacsora után a szállás folyosóján, hirtelen a földbe gyökerezett a lábam, mert a mennyezeten egy hatalmas fekete bogár pihengetett a lámpa fényénél és melegénél. Mondtam is Robinak: talán, ha „kezit csókolomot” köszönünk neki, akkor elenged minket. Úgy látszik ez, használt, mert vele és sok társával is találkoztunk, de egyik „fenevad” sem támadott ránk! Igazából sosem voltunk veszélynek kitéve, mert nem önfejűsködtünk, ahová nem lehetett, nem mentünk el, ahová pedig szükséges volt, inkább vezetővel mentünk!!

Érdekesség

A fák magassága és sűrűsége! A fák tövénél állva, lentről már nem látszik hol a fa teteje, olyan magasra nyúlnak és annyira összeérnek a fák. Az itthon is honos, gondos ápolást, igénylő szobanövényeket, érdekes volt látni, életerősnek, több méter magasságúnak!

Vicces

Robi szeretett volna batik anyagból készült inget venni. Elmentünk egy varrodába, ahol extra méretben is készülnek ingek. Tehát a saját méretezésüktől jóval nagyobbat is varrnak. Amikor a kiszolgáló hölgy meglátta Robit, először meglepődött. De kikészített néhány inget, amiket cipőkanállal lehetett csak felvenni, bármilyen nagynak tűnt is. A hölgy, azonban nem esett kétségbe, hanem azonnal felhívta a szabót. Jöjjön át, és vegyen méretet. A szabó nagyon kedves ember volt, azonban még az átlagtól is alacsonyabbnak bizonyult. Így vicces volt, amint fellépőre állva vette le Robiról a méretet. Az ing azonban tökéletes lett!

Magyar-angol-indonéz szótár

Miután megkaptuk a feladatot, hogy figyelnünk kell az embereket, szokásaikat, úgy gondoltuk, nem baj, ha van minimális szókincsünk, az esetleges „beszélgetésekhez”. Így készült számunkra, Robinak és a készséges recepciós lányoknak köszönhetően magyar-angol-indonéz szótár, mely sok egyszerű mondatot, szükséges szavakat tartalmazott, és nagyszerű hasznát vettük a kézzel-lábbal mutogatás mellé!

Leghosszabb

A hazavezető út 2 és fél napig tartott. Lejöttünk a hegyekből, vissza a repülőtérre, ami önmagában egy nap volt, majd több fel-és leszállással, a különböző repülőtereken eltöltött sok-sok órányi várakozással értünk haza.

Dudaszó

Az utakon vannak jelzőtáblák és lámpák is, amiket többé-kevésbé figyelembe véve vezetnek. A közlekedésükben leginkább használt jelzés az autók-motorok dudája. Különböző dudadallam más- és mást jelent, pl. figyelmeztetést, hogy jövök a kanyarban, vagy köszönöm, hogy elengedtél.

Személyszállítás

A leggyakoribb és legelterjedtebb eszköz, a motor és a teherautó. Mindegyik annyi személyes, ahányan felférnek rá. A motor általában négyfős. Legelöl egy gyermek, majd az apa, (ő vezet) utána egy gyermek, és az édesanya. Kisméretű teherautóikon 15-en rendszeresen közlekednek, a plató felhajtott oldalának négy centis szélén ülve, de van, amikor a raktér és a plató széle is tele van emberekkel!

Luther

Az egyik gépkocsivezetőnket hívják Luthernek. Nagyon jól és biztonságosan vezet. Különleges képessége is van: amikor egy állat, kakas, kutya vagy bármi az autó elé jött, már távolról, halkan, furcsa sziszegő hangot kiadva figyelmeztette őt: sssszzzzziiiiiii. Majd a kezével, az egyik irányba mutatott, erre az állat, felkapta a fejét, és abba az irányba indult el.

A legkedvesebb tapasztalásom

Mindig nyugodtak és mosolygósak az emberek, még olyan helyzetekben is, amikor mi bizony nagyon is mérgesek lennénk!!

Kedvenc intelmem

Hova rohansz? Így elszaladsz az elől, hogy megéld és megértsd!


További érdekességek a témában:

A harmonikus élet indonéz hármas egysége>

Útravaló Indonéziából>

Indonéz érdekességek>