Indonéz utam 2013

Képes utibeszámolónk a repülőútról és a két, kirándulással töltött „szabadnapunkról”

Kedves Olvasóm!

Örömmel osztom meg veled, utunk első napjainak érdekes részleteit, Celebesz (Sulawes) szigetén.

Tanulni jöttem most is, úgymint két éve. Velem tart Robi is, a drága férjem, aki igyekszik új oldaláról is „bemutatkozni”. Eddig is remekült tolmácsolt, de az idén a fotós és videós tudományban is jeleskedni szeretne. Ez azért fontos, hogy nektek még több képen és most már videókon is megmutathassuk a sziget azon szépségeit, ahol mi is megfordulunk. Sőt, mindezt a honlapon is láthassátok-olvashassátok! És még azért is fontos, mert én időm nagy részét tanulással töltöm, és megvallom, hogy fotózni, videót készíteni egyáltalán nem tudok!

A beszámolóm inkább „képeskönyv” formátumú lesz, mint szöveges. Minden képet megtaláltok a galériában is, sőt még sok-sok képet és a videó anyagokat is, amik eddig készültek. Tehát érdemes böngészni. Ráadásul ott nagyban is megnézhetitek a kedvenc képeket!

            Na vágjunk bele! Az útvonalunk: Budapest-Doha, Doha-Jakarta, Jakarta-Ujung Pandang, (ez Makasszár neve), itt egy éjszakát pihenéssel töltöttünk, mert eddig már 24 órája úton voltunk. Majd tovább repültünk a „K” betű sziget másik lábára: Ujung Pandang-Kendari.

Miután már január végén tudtuk, hogy mikor kell indulnunk, mindent kényelmesen meg tudtunk szervezni. Így a készülődés és a budapesti indulás, nyugodt és gyors volt. A Quatar légitársasággal repültünk most is, akik 2011-ben és 2012-ben is a világ legjobb légitársasága címet kapták meg, majd a Garuda légitársasággal, akik 2012-ben a legjobb regionális légitársaság címet nyerték el. 2 éve is jó tapasztalásokat szereztünk mindkét légitársasággal, és most sem csalódtunk bennük!

Az első „megálló” Doha reptere volt. Az elmúlt két évhez képest, sokszorta többen voltak a reptéren. Szerencsére sokat fejlesztettek, új várók, pihenőhelyek kerültek, így mindenki nyugodt körülmények között tölthette a várakozási idejét. Doha, zsúfolt nagyvárosra emlékeztet a nyüzsgésével, Érdekes látni a nemzetiségek sokszínűségét. Megtalálható itt, a két véglet, a nadrágos vállpántos ruhás európai, és a talpig fekete ruhában, fátyolba öltözött nők is. Jó volt látni, ahogyan éppen 4 fátyolos hölgy nagy gonddal, közösen vitte a habos-csipkés pólyába öltöztetett pici babát és a kicsi csomagjait. Érdekes volt egy fiatalember is, aki épp könyvet olvasott. Amikor belepillantottunk a könyvbe, mintha a Mátrix függőlegesen irt jeleit láttuk volna a lapokon. Bár éjfél előtt néhány perccel járt az idő, ez az emberek mennyiségén egyáltalán nem látszott.  A laptop velünk van, s az első wifis próbálkozások az „adatcserére” sikeresek voltak!

A gyerekek mind egyformák! Ezt láttuk a reptereken és most itt a szigeten is! Pont ugyanolyan huncutok, nemzetségtől függetlenül, mint idehaza. A mamájuknak szaladni kell utánuk, mert elkóricálnak, a kislányok a „hello Kittit”, a rózsaszín, csillogó ruhácskákat kedvelik, és a fiúk a „Verdák” rajongói Budapesttől Celebeszig!

Az első képek a repülőn készültek, a Doha-Jakarta útvonalon.

  

Jakarta felé tartva már láthatók az apró indonéz szigetek:

  

A gép szárnya alól nézve a szigetek, mintha lábnyomok lennének a vízben:

  


Jakarta partja, leszállás. Videó is van róla, érdemes megnézni, mert látszanak a felhőfoszlányok, amiben megyünk, és jól látszik a fékszárnyak mozgása is.

  

Gyönyörű a jakartai váró! Körben festett képek, faragások díszítik. Ebben gyönyörködtünk, míg a Ujung Pandangi beszállásra várakoztunk.

   

Beszállás a makasszári gépbe:

Sportos vezetésnek voltunk tanúi a Garuda, Jakarta-Makasszári járatán. Sok felé volt viharos terület, ami időnként rángatta a gépet, emiatt lassabban haladtunk. De amikor rövid idő múlva újra „sima volt az út”, felgyorsította a gépet a pilóta, mint amikor egy autót gyorsítanak meg az egyenes szakaszokon. Így biztonságosan és könnyedén, „dolgoztuk le” a kezdetben beígért 5-50 perc közötti késést.

 


 

Makasszárban láttuk: az élni akarás és az alkalmazkodás csodáját: 15 méter magasan a résben kapaszkodott meg ez a mag, s mára már fává cseperedett ott, ahol sosem locsolja, gondozza senki sem!

 

  

 

 

A sziget „két lába között” repültünk át Kendariba egy kicsi, karcsú géppel. Íme belülről:

  

Kanyargó folyók…


Imádom a bárányfelhőket! Még gyerekkoromban sokszor álmodoztam azon, vajon milyen is lehet a felhőben lenni?! Arra vágytam, hogy legalább egyszer az életben, repülőn ülve, benne lehessek és megnézhessem egészen közelről. S az élet, örömömre megadta nekem, hogy sokszor élvezhettem, és gyönyörködhettem benne. A bárányfelhők iránti csodálatom most sem csökkent. Íme nektek is egy kis ízelítő:

Izgalmasak a különböző felhőrétegek, mindegyik különböző mintákat alkot:

Elősejlik a sziget másik lába:

 

 

 

 




És felhők, felhők…

  

Közeledünk, tájkép felülről…           Fordulás a hegyek felett..

Tájkép felülről, közeledünk….         Apró szigetek mindenütt….

Leszálláshoz készülődve a „K betű jobb lábához”

 

 

 

 

 

 

 

Esőzés:

Különleges látvány, a repülőről nézhettük, hogy a felhő, mint egy zsák kiszakadt, és azon a helyen ömlött az eső…

  

Landolás a „jobb lábon”…

Kirándulás

Két szabadnapunkon kirándulást szerveztek nekünk, Kendari „megyében”, Kendari „városban” és Ronomeeto településen. Szerették volna megmutatni büszkeségeiket: a Resort hotelt, a beach-et, a tradicionális piacot, és a balinézek lakta faluközösséget.

A Hotel:

Közel s távol az egyetlen ilyen hely, ahol park és medencék is vannak együtt. Keresett hotel, mert két konferenciateremmel és remek kiszolgáló épületekkel is rendelkezik. Most is éppen egy háromnapos konferenciát tartottak, a város és a katonaság legmagasabb rangú vezetői részvételével.

Mivel ezen a területen többségében vannak a muzulmán vallást gyakorló hívők, így a medencébe pillantva érdekes látvány fogadott minket: ruhában fürödtek a fiatalok. Talpig hosszú nadrágban, hosszú ujjú felsőben, fejkendőben. De láthatóan ez egy cseppet sem zavarta őket. A fiúkon is legalább térdig érő nadrág volt, sokukon szinté póló. Nagyon kevesen voltak azok, akik rövidebb nadrágban és rövid ujjú pólót (minden alsóruházattal együtt!) viseltek!  (Ezek után a kósza gondolattól elrakott fürdőruháink természetesen a bőrönd legmélyén maradtak!)

A hotel nagymedencéje találkozóhely, „randi” lehetőség is egyben. A fiúk is, lányok is csoportokba verődve, a vízben és a parton is – tisztes távolból – de beszélgettek, viccelődtek egymással! A hotel összes medencéje és a csúszdák is, nyilvános strandként is működnek!

A hotel kertje csodaszép….

 

 

 

Quad pályán is repeszthetnek az izgalomra vágyók….

Úton Kendari városba, zöldséges standok az út mellett:

Virágüzlet az út mellett: a házak teraszain, és a házak körül helyezik el tálban a növényeket.

A „Beach”: Fő büszkeségük, könnyű búvárokat visznek merülni kis hajóikon a közeli partszakaszra. Hát nem az a beach, az biztos, amire az eddigi tapasztalataink alapján számítani lehetne! A hosszabb partszakaszon van rengeteg kávézó (az minden nyelven ugyanazt jelenti), ahol ebédelni lehet és persze kávézni is, kiülni, nézni a gyönyörű óceánt, a tájat, vagy merülni, a saját felszereléssel.

Közeli fejlesztési terveik:

A hotel szomszédságában épül egy villapark. Hasonló lesz, mint a hazai várgesztesi villapark, csak a házak alapterülete lesz kisebb. Egy aquaparkot is terveznek ide, s ettől a sziget látogatottságát kívánják emelni. Biztosan sok jó lehetőséget rejt az elgondolás, hiszen munkalehetőséget és pénzbevételt fog hozni, s talán nem is keveset! De a változások … s erről olvassátok el a Tanítóm jó tanácsait, melyeket nekem adott, de biztosan nektek is hasznotokra válik!

Mielőtt elindultunk, megnéztem, milyen időt jósolnak a sziget különböző területeire. Mindenhová és mindenkorra esőt ígértek. Némelyik napra nagyon sokat, némelyikre kevesebbet. De a „mindig esni fog” ez volt a lényeg! Még meg is fordult a fejemben, hogy talán csak nem akarták a kedves celebeszi ismerősök a kedvünket szegni az esőzések miatt, így azt mondták, hogy monszun idején nem egész nap esik, hanem csak délután és éjjel, amikor ők már nem dolgoznak!!!

Szerinted mi az igaz ebből? Hát persze, hogy amit a helyiek mondtak nekünk két éve! Napközben csak nagyon ritkán néhány másodpercre, fél percre esik finom permetszerű eső, emiatt semmilyen tevékenységet sem hagynak abba. Több naponta egyszer-egyszer esik napközben legfeljebb fél órát, egy kiadós eső. Ami a remek vízelvezető és tároló rendszernek köszönhetően, fennakadást sehol sem okoz.  

Vihar közeledik… Eső napközben,(videó is van arról, amint ömlik az eső…)

Barangolás Ranomeeto-ban

Szeretem hallani az itteniek beszédét. Dallamos, mint a rímes vers, vagy egy szép népdal! Végtelen kedvesek, segítőkészek, s ez bizony most is jó érzéseket okozott, s átsegített bennünket pár apró nehézségen…

Vannak hagyományos házak, vannak modernek is, de mind belesimulnak a természetbe, különösen az tetszik, ahol ösvény vezet a házhoz… Vannak, akik családtagjaikat házuk mellett temetik el, s  vannak  akik a közeli temetőben.

Különlegesség a rambután fa, piros színű gyümölcse szőrös-tüskés. Ha szétfeszítjük a héját, belül egy hatalmas szőlőszemre hasonlító gyümölcsöt találunk. Húsa édes, omlós:

„Dinnyefa”A másik érdekesség ez a berenuk nevű fa, mely olyan volt, mintha sárgadinnyék lógnának rajta. Ez a zöld termésű növény mérgező, nem ehető sem embernek, sem állatnak. Kis ütésre is könnyen reped, s láthatóvá válik hófehér belseje, mely nagyon vastag összegubancolódott kötőfonalra, szaga pedig, az ázott kartonpapírra emlékeztet leginkább:

Tradicionális piac:

Minden kapható, amit csak elképzelni lehet, s azt is, amit nem!! Az élelmiszerektől a tisztítószerekig, a bútoroktól az ágyneműig, de kaphatsz mobiltelefont, ruhát, cipőt is….! Az emberek ezt a vásárlási formát kedvelik a leginkább, és a kisebb áruházakat. Elvittek miket egy „hű-ha” áruházba is, mely nagy és gyönyörű, gondolom ez is a turistáké lesz majd, most az árai miatt a helyieknek alig megfizethető. 


Útközben találkoztunk „vele”: „nemtudjuk” milyen bogár, mely repül, kb. 5 cm nagyságú, földalatti üregben lakik. Éppen takarított az eső után, mely homokszemcséket vitt a „házába”.

 


Egy szép és különleges

kaktusz…

 

 



Balinéz település

Sok ember költözött ide Baliról, még nagyon régen. Szigorúan őrzik a kultúrájukat. Hindu relikviák azok a kődíszek, szobrok, melyek a házak udvarán és a legelőkön szép számmal előfordulnak. Egy hindu ünnep: „Galnasz nap”(remélem jól írtam le a nevét) után vagyunk, ezt jelzik az útra lógó díszek is, minden ház kapuja előtt.


 

Reklámok:

Kedves magyar nők! Kedves magyar Anyák! Nem kell izgulni, mert az indonéz nőknek is ugyanattól lesz szép a hajuk, lesz tiszta, folttalan a ruhájuk, ugyanattól a pelenkától alszik jobban a babájuk, és ugyanaz a gyógyszer viszi le a lázukat, mint itthon!!!!!!!

Mikről láthatsz még képeket és videókat?

Mindenről, amiről eddig írtam, de még láthatsz: gyönyörű virágokat, ananászt termő bokrot, láthatsz-hallgathatsz helyi zenét, legelésző tehenekkel, és koncertrészletet a kormány tagjainak rendezett koncertből, teherautókat, újat és kissé használtat…

Most egy pár napig nem „leszek”, nincs több szabadnap. De ennek az írásnak lesz még folytatása…..

Végezetül szeretett Tanítóm szavaival, jó tanácsával búcsúzom Tőled egy kis időre:

„Sok minden változik a világban, itt nálunk is. Ne csak a betegségek gyógyítását tanítsd meg nekik! A legfontosabb az életmód, a gondolkodás! Azt őrizd, amit itt tanultál, add át nekik, tanítsd rá őket folyamatosan. A mi életmódunk is változik, különösképpen a nagyvárosokban, csak az én népem még nem látja ennek a veszélyét. Azt, amit a Te néped már tapasztal: a sok stresszt, feszültséget, betegséget, békétlenséget. Mi itt teszünk meg mindent, hogy elkerülhessük a bajokat, te pedig a hazádban segítsd az ott élőket!”

Szeretettel visszavárlak a folytatás olvasására!

Judit