Karácsony 2014

Ünnepköszöntő 2014 Karácsonyán

   

Ahogyan beléptünk a lépcsőházba, már hallatszott a csengettyű hangja, mely felkísért minket az emeletre. Ahogyan végighaladtunk az előszobán a csengő egyre hangosabban csilingelt. A szobában a kivilágított karácsonyfa fénye, az ajándékok, a csodásan megterített asztal látszott és két mosolygós arc. Így vártak bennünket, Robi szülei 23-án délután… 

          Aztán jött Karácsony napja, s nálunk gyülekezett családunk apraja nagyja. A finom ebéd után, a fenyőfát körbeülve, karácsonyi dalokat énekeltünk. Majd következett az ugrándozós, sikítozós, „de nagyon boldog vagyok, pont ezt szeretettem volna” érzésű ajándékbontás, s játszás, játszás…


Miközben „kis” családomat néztem, eszembe jutottak azok a karácsonyok, melyeket testvéreimmel még a nagyszülői házban töltöttünk, ahol ajándék ugyan alig volt, de Nagyanyám varázslatos illatú süteményei mindig vártak. Szerettem a nagy nyüzsgést, a vidám zenélést, éneklést, mely a hétköznapokat és az ünnepeket is végig kísérte.


     Mert a Karácsony a Szeretet ünnepe is,

a családoké, az emberi kapcsolatoké! Fontos, hogy ne pusztán ajándékvásárlásról legyen szó, hogy „letudjuk a kötelezőt”! Ha ez így van, az ajándékvásárlás és a jópofa vágás sem segít az üres érzelmeken. Elcsépelt szöveg, hogy ne csak Karácsonykor mutassuk ki, hogy valakit szeretünk vagy, hogy fontos nekünk? Biztos vagyok abban, hogy amíg nem válik mindenki számára fontossá a törődés, figyelmesség, szeretet, barátság, őszinteség…., mint pozitív emberi tulajdonság, és amíg nem gyakorolják rendszeresen… addig fontos, sőt kell erről beszélni!

Gyermekünk, párunk, szüleink és mi magunk is szívesen vesszük a kedves szót, az ölelést, az önzetlen segítséget, a törődést. Ha ebből egész évben van bőven, akkor Karácsonykor is újra jó lesz együtt lenni, mint az évben már sokszor.  Ha ez nem így van…. a selyem masniknál már csak a feszültség lesz a nagyobb!

         Érdemes ezért elgondolkodni Őszentsége, a XIV. Dalai Láma szavain:

„Ha felmelegítjük a szívünket, ezzel másokat is megváltoztathatunk. Ahogy egyre kedvesebbek és kedvesebbek leszünk, szomszédaink, barátaink, házastársunk, gyermekeink is kevesebb haragot élnek át. Ők is egyre melegebb szívűek, egyre kiegyensúlyozottabbak és harmonikusabbak lesznek. Boldogabb lesz körülöttünk a légkör, és ez magával hozza a jó egészséget, és talán még a hosszabb életet is. Lehetsz akármilyen gazdag, hatalmas, vagy iskolázott, ezek nélkül az egészséges, boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus érzések nélkül nem tudsz békét teremteni sem önmagadban, sem családodban, ezt pedig a gyermekeid is megszenvedik.” (Út az értékes élethez)

      A Karácsony azonban keresztény ünnep is.

(Wikipédia) „Amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe. Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionális keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A feldíszített karácsonyfa a karácsony ünnepének szimbóluma. Karácsonyfa-állításra először a 16. században a Német-római Birodalomban került sor.”

Karácsonykor már mind a négy gyertya hosszan ég az adventi koszorún. (Wikipédia)Adventkor a 19–20. század óta készítenek koszorút. A gyertyák színe a katolikus vallásban lila, kivéve a harmadik vasárnapon, amikor rózsaszín gyertyát gyújtunk. A lila a bűnbánatot és a megtérést jelképezi, a rózsaszín az örvendezést. A koszorú négy gyertyájának meggyújtási sorrendje: az első és a második lila, a harmadik a rózsaszín, a negyedik lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden héten eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az utolsó vasárnapon minden gyertya egyszerre ég.

        Minden gyertya szimbolikus jelentéssel bír: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit); zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény); Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya); Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).”

       Manapság már nem feltétlenül ragaszkodunk a hagyományos lila-rózsaszín adventi koszorúhoz. Mégis fontos, hogy ne feledkezzünk meg az Advent lényegéről, az örömteli várakozásról, a szeretetteljes karácsonyi készülődésről.

Még néhány nap és köszönhetjük a 2015-ös évet!

Köszönöm a gyógyulni vágyók bizalmát, hogy bennünket, a Najapi®-t választották.

Ezúton köszönöm meg kezelő- és tanítótársaimnak, a kitartó, lelkiismeretes munkát, amit a tanítványok és páciensek gyógyulásáért, fejlődésért tettek!

Közösen ismét megteszünk mindent azért, hogy a következő év is sikeres legyen!

Mindenkinek boldog, békés, egészségben jó dolgokban bővelkedő újesztendőt kívánunk:

Horváth-Lukács Judit és a csapat:

Hollósi András, Szász Botond, Horváth Robi, Hollósi Viki.



A tanító társak: Babos István, Balczó Kati, Herendi Tamás, Kovács Ildikó, Legény Tünde, Radáni Kati, Rónai Zita, Szántó Kati, Truckenbrod István, Várnai Vali.


„Újévi kismalac farka lógjon szádba, 

hajnali 6 előtt ne kerülj az ágyba!

Durranjon a pezsgő, szóljon hát az ének.

BOLDOG UJÉVET KIVÁNOK NÉKED!”