Magamról

"Én feleség és anya vagyok legfőképpen, és szeretni tudok a legjobban. Ehhez értek, minden más: a tudásom, képességem ebből következik, ez táplálja."

Nagyon fontos számomra a család. A családi élet békessége, minden benne élő testi-lelki egyensúlya. Abban a kivételes „szerencsében” van részem, hogy nagy családom van. Három saját gyermekem mellé, a párom által még két kis gyönyörűség is az életem része lett. Két felnőtt gyermekem mennyel, vővel és három csodás unokával ajándékozott meg.

 


Kora gyermekkorom óta kerestem a magyarázatot arra, hogy miért vagyok itt a Földön? Mi a feladatom? Miért születtem az adott családomba? Miért vagyok kicsit más, bizonyos dolgokban, mint a többiek?

Mindig ennek okait kutattam. Emlékszem, hogy gyermekkoromban, ha a testvéreimnek valamilyük fájt, vagy megsérültek, a kezemet rátéve csökkent a fájdalom, vagy kibújt a szálka a térdéből. De, hogy ez gyógyítás lenne, persze egyáltalán nem gondoltam rá. A három kisebb testvéremről gondoskodtam csupán. Gyermekkorunkban, ha bármi betegségünk vagy sérülésünk volt Nagymamám, mindig valamilyen növényt kötözött ránk.

Néha paradicsom, vagy liliom, kövirózsa levele, vagy a cseppjei kerültek ránk. S ha éppen erősen köhögtünk, zsírral kente be a mellkasunkat és törülközőbe csavargatott bennünket. Szörnyen tiltakoztam mindig ellene, hogy nincs valami normális gyógyszer, amit be lehet venni, és nem kellene ebben a ragacsos masszában lenni? Ő persze csak mosolygott.

Alapvetően a természettudományok érdekeltek kizárólag, s nem hittem azon túl semmiben, amit tudósok valamilyen módon be nem bizonyítottak. Aztán az élet úgy hozta, hogy zaklatott cégvezetőként megismertem, hogy a betegségeinknek, feszültségeinknek lelki okai vannak, s bizony minden rajtunk múlik. Ez a nem túl jó hír bennem sok mindent elindított.

Napi szinten próbáltam meditálni. Az éjszakák jó része azzal ment el, hogy próbálgattam a fenekem ülni nyugodtan, majd köhögés nélkül, helyesen lélegezni. Aztán a sok-sok hónapi gyakorlás meghozta az első eredményt, egy-egy apró információt valamivel kapcsolatosan már kaptam. A gyakorlást továbbra is rendszeresen végeztem. Vállalkozóként így készültem a tárgyalásokra, a meditációk segítségével készítettem el pl. üzletkötőknek szóló oktatási anyagokat.

Elég hamar láttam az aurát, a belső szervek működését sejt szinten, hol egészséges és hol van baj. Régóta látom tisztán mit gondol igazán és mit mond csak a külvilágnak az ember. Így mondtam és mondom el most is, minden hozzám fordulónak kérdéseire-gondjaira, a véleményemet, javaslataimat.

Az emberek „tisztán látónak” mondanak, mert igen jól meglátom a bajok gyökerét, és jó meglátásaim vannak arra nézve is, hogy mit tegyenek egy adott szituációban.

 

Életemet régóta meghatározza a tudatosság.

 

Sokszor fordult elő, 1997 óta, hogy egy-egy nyaralásnak induló útból, komplett előző életbéli megtapasztalás is lett. Nem sorolok fel mindent, de egyet elmesélek közülük:

Mindig rossz érzések töltöttek el, ha Egyiptomról, különösen Hurghadáról hallottam. De egyszer jött az elhatározás, arra, hogy egy reinkarnációs utazás keretei között, megtapasztaljam az ott történteket. És ezek után lehetőség nyílt rá, hogy eljussak személyesen is erre a csodálatos pontjára a világnak.

Amikor kiértünk, kavarogtak bennem a gondolatok, érzések, mint egy felbolydult méhkas. Majd belevágtunk a dolgokba, és megkértük az idegenvezetőt, hogy segítsen eljutni olyan helyekre, amik nincsenek benne, az útikönyvben. Közben persze rengeteget beszéltünk arról, amiket én az utazás során megtapasztaltam. Ő ezt kellő hitetlenséggel fogadta...

Ahogy közeledtünk a helyhez, egyre erősebbek voltak az érzések, olyannyira, hogy már én nyargaltam legelöl. Sorra ismertem fel régi események helyszíneit, házakat, illatokat, amiket már régen megtapasztaltam. Már-már annyira belekeveredtünk az ott élők életterébe, hogy idegenvezetőnk figyelmeztetett bennünket, hogy induljuk most már visszafelé. Ő közben szóba elegyedett idős emberekkel, akik elmesélték neki, hogyan voltak itt régen a dolgok, ami pontosan megegyezett az általam elmondottakkal!

Szegény, levegőt is alig bírt venni, amikor a helybéliek történetei, a megszólalásig megegyeztek azzal, amit én meséltem el neki. Így hitetlensége, erős zavarodottsággá vált, ezért meghívott bennünket egy üdítőitalra, és még sokat beszélgettünk.

Ez is bizonyíték arra, hogy az emberrel mennyire nem történnek véletlenül az események. Mennyire nem véletlen az sem, hogy ha az emberek segítése az életfeladatunk, letéríteni sem lehet, az útról bennünket!!! Így bizony nem véletlen a találkozásom a Najapi technikával, bár az események ilyetén alakulása, engem is meglepett. Mégis végtelenül hálás vagyok a „gondviselésnek”, hogy az életemet erre irányította. De erről részletesebben, a "Találkozás a Najapival" menüpontnál beszélek majd.