Utam Indonéziába 2011

A harmonikus élet indonéz hármas egysége >>>

Útravaló Indonéziából >>>

Indonéz érdekességek >>>

Utazásom története Indonéziában, Sulawes szigetén

Először is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek engem ezen az úton elindulni!

Köszönöm a Nagy Univerzumnak is, mert úgy rendezte az életemet, hogy feladatom legyen a Najapit oktatni, ezt a tanítást tovább adni az embereknek. Bármilyen jó dolgok is történetek ezzel kapcsolatban, bármilyen rossznak tűnők is, ezek mindenképpen jó irányba vitték az életemet!

Köszönöm a családomnak, akik szeretettel gondoskodtak a legkisebbik fiamról, míg távol voltunk.

Köszönöm azoknak is a segítségét, akik az út és a szállás megszervezésében a segítségünkre voltak.

Végtelen hálás vagyok és külön köszönöm páromnak, Robinak, azt rengeteg háttérmunkát, szervezést, tolmácsolást, szeretetet és gondoskodást, hogy ezek a hetek a végtelen nyugalomban történő tanulásomról, fejlődésemről szólhattak!

A beszámolómat címszavak szerint csoportosítottam, hiszen rengeteg a mondanivalóm. Így mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő részeket, amit olvasgathat. Természetesen, aki az elejétől a végéig elolvassa, annak adja a legtöbbet!!! J Jó olvasást kívánok!

Előzmények:

Február végén kaptam az értesítést, hogy még ez évben megyünk Indonéziába. Jelöljük ki az időt az utazásra. Júniusra terveztük, mert akkor már nincs monszun. Úgy gondoltam, hogy addigra én is fel tudok készülni a tudatommal, hogy gond nélkül merjek elindulni az Egyenlítőhöz. Tehát a terv: május utolsó hetében elmegyünk a gyerekekkel pár napot pihenni, hiszen nem leszünk velük egy hónapot, majd jöhet a nagy utazás! Ennek megfelelően, ebben a békés hitben éltünk. Én nagyon készültem, az összes egyéb készülésen túlmenően, fejben is. Ez azért fontos, mert önmagamtól nem mentem volna Indonéziába. Mert túl nagy, túl sok, túl zöld, túl meleg, túl esik…. Nagyszerű és csodálatos helyeket lát az ember a filmeken és a képeken, de azért testközelből megtapasztalni mindent, úgy gondoltam, hogy nekem erre készülnöm kell! Így is tettem, februártól kezdve, minden olyan műsor, ami elérhető volt a tévében, elkezdtem nézni, olvastam beszámolókat, útikönyveket, utazók személyes tapasztalásait. Bíztam benne nagyon, hogy júniusig még van időnk és addigra az én fejemben is rend lesz. És tényleg nagyszerűen haladtam a napi felkészülésekkel, és megnőtt a bátorságom is a „dzsungeltúrára”.

Aztán a szép békés Húsvét hétfőn, amikor a nálunk szokásos 4-5 napos családi húsvéti ünneplés már lement, pihengettünk otthon Robival. Akkor kaptam az értesítést, hogy szombaton indulni kell. Tehát maradt a kedd-szerda-csütörtök-péntek, hogy át tudjunk mindent szervezni, mikor dolgozzunk, mikor nem, mindenkit utolérni. A pénztől a szállás és repülőgép foglalásig minden félét, gyorsan intézni, hogy el tudjunk menni. Így történt, hogy április 30-án útra keltünk.

Az is nehézséget okozott, hogy mi nem egy nyaralóhelyre, fürdőhelyre, mentünk, ahová közvetlen járat van, hanem Celebesre, más néven, Sulawesre.

A szigetről annyit jó tudni, hogy oda nem járnak turisták. Természetesen mennek külföldi emberek, főleg, külföldi üzletemberek, akik megszállnak szállodákban. Ők a közeli országokból, szigetekről érkeznek, üzleti célból. Tehát oda hétköznapi turista, nem annyira szokott járni. Ritkán van egy-egy átutazó csoport, akiket elvisznek nevezetes kézműves műhelyekbe, pl. faragóműhelybe, szövőműhelybe, máshová nem nagyon. Mi is egyetlen francia csoporttal találkoztunk kint tartózkodásunk ideje alatt.

Az útvonal:

Budapest-Bukarest-Doha-Jakarta-Ujung Pandang volt, mindez több átszállással történt. 18-20 óra, az az idő, amit az ember a levegőben tölt, a sok-sok további óra, pedig a várakozás, átszállás ideje.  Ezen a szigeten töltöttünk heteket, ahol különböző helyekre kellett elmenni. Különböző feladatokat kaptunk, amiket gyalogosan vagy autót bérelve tudtunk megoldani.

 

Sulawesi tapasztalásaink életmódjukról, szokásaikról

 

Elhelyezkedése:
Indonézia szigetei az egyenlítő két oldalán helyezkednek el. Sulawes a Kalimantan és a Maluku szigetcsoport között található és átszeli az Egyenlítő. A szigetekből kb. 6000-nek van neve, és mindössze 3000 lakott. Sulawes, Indonézia, több mint 18000 kis szigetből álló szigetcsoportjából, a harmadik legnagyobb sziget. Kevésbé sűrűn lakott, alig több mint 15 millió a lakói száma, területe, kétszer akkora, mint Magyarország.

Vízrajz: Az Indiai, a Csendes óceán, és több tenger mossa partjait. A szigeten gyors folyású folyók, patakok és néhány száz méter magas vízesések találhatók. A folyók és a vízesések, több tonnás, hatalmas kövek között folynak. A fodrozódó, lezúduló víz csodálatos látványt és különleges hangot ad.

A Csendes óceán vize tükörsima volt, mintha befagyott volna! Minden apró virágszirom, falevél mozdulatlanul ült a víz tetején. A végtelen nyugalmát és békességét árasztva magából. Az apró, szöcske formájú halászcsónakok, hang nélkül siklottak a vízen.

.

Felszíne, domborzata: Sulawes alakja furcsa "K" betűre emlékeztet. A sziget partjainál a területe sík, a középső részénél és főleg felfelé északi irányba, a földmozgások következtében kialakult hegyvonulatok találhatók. E felgyűrődések helyenként több ezer méter magasak. Legmagasabb pontja a Gunung Rantemario (3440 méter). A települések főleg a tengerpart közelében találhatók, és a sziget széléhez közeli területeken, de a középső része főleg a hegyek és az őserdők miatt szinte lakatlan. Az indonéz szigetvilág és Sulawes is, ásványkincsekben gazdag.

Mikor először pillantottam meg a több ezer méter magas hegyeket, még a világ is megfordult velem. Először nem is értettem az okát, hiszen láttam én már ezeknél, a hegyeknél jóval magasabbakat is. Igaz, azok „normális hegy formájúak” voltak. Az ok az, hogy a hosszú-hosszú hegyvonulat formája-felszíne olyan, mintha egy hatalmas kéz, összegyűrte volna a köveket, mint egy papírdarabot. Percekig mozdulni sem tudtam a látványtól, mely egyszerre volt ijesztő számomra s egyben megindító is!

.

Éghajlata: trópusi, egyetlen évszak van, mely mindig meleg. Nagyon-nagyon meleg! A monszun időszakában, mely októbertől májusig tart, naponta több órát esik az eső. A május és a szeptember kevésbé csapadékos. Az évi csapadékmennyiség nagyon magas. A száraz időszakban nincs eső, vagy ritkán, rövid ideig tartó csapadék hullik. A száraz időszak: júniustól szeptemberig tart. Amikor esik, akkor olyan nagy mennyiségű és sűrű csapadék zúdul le egyszerre, hogy a néhány méterre távolabb lévő épület is alig látszik! Csodálatos látvány! Az itthon szokásos: „Úgy esik, mintha dézsából öntenék” mondás, messze nem adja vissza a kinti esőzés látványát. Ilyenkor azonnal 10-20 cm-t is emelkedik a folyók, patakok szintje.

Növényzete, állatvilága: A trópusi esőerdőkkel borított hegyvonulatok, a maguk különleges és óriásira nőtt, buja növényzetükkel, valamint a síkságok váltakozása a jellemző. A hegyvidéki, sziklás, köves terület kevésbé megművelhető, itt leginkább a teraszos kiképzésű rizs ültetvények figyelhetők meg. Egy-egy hegyoldalban több száz sorban, és különböző méretben vannak az ültetvények. A síkságon is a rizsé, kávéé a főszerep, de minden más gyümölcs és zöldségféle is megterem.

.

A rizs az egyik legfontosabb exportcikke a szigetnek, és háromhavonta aratható, folyamatosan terem. Nagyon érdekes volt látni a különböző rizsföldeket, ahol az egyiknél éppen dolgozzák meg a földet, különböző eszközökkel, hogy vetni lehessen, valahol éppen palántáznak a földbe, máshol már éppen aratnak.

A másik exportcikk, az arabica kávé, kiváló minőségű, külföldön is keresett kávéfajta, az egyik legjobb kávé a világon. Ezen kívül

kakaó, vanília, szegfűszeg, számos fűszer-és gyógynövény terem a szigeten, az év nagy részében, valamint különleges formájú, és ízű gyümölcsök, zöldségfélék, melyek idehaza teljesen ismeretlenek.

.

Az utak mentén és a kertekben is, rengeteg banán cserjét és kókuszpálmát lehet látni. A pálma az egyik legfontosabb építőanyaguk is egyben. Több nemzeti park is található a szigeten. Ezek közül a legérdekesebb a Morowali természetvédelmi terület (Közép-Sulawesen), ahol a helyi emberek elmondása szerint, a mai napig él kb. 5.000 vadászó és gyűjtögető életmódot folytató őslakos.

A fák, a lakóházak közelében 8-15 méter magasak, míg a dzsungelben átlagosan 10 emeletes ház magasságúak, és nagyon sűrűn nőnek! A fűszálak, egy-másfél méter hosszúak. A fák levelei a lakott területeken akkorák, hogy egy franciaágyat is betakarnak, míg az őserdőkben, 20-30 négyzetméteresek. Érdekes a kontraszt. Míg az emberek vékonyak és kistermetűek, a háziállatok is hozzájuk igazítottan kisméretűek, az őket körülvevő növényzet azonban óriási. Mintegy szemléltetve, hogy mennyire beleolvadnak, együtt léteznek a környezetükkel.

Pénznem: indonéz rúpia, a beutazóknak amerikai dollárt és eurót váltanak, a napi árfolyamon. A váltás összege, függ a pénz címletének nagyságától is!

Nyelve: bahasa indonéz és számos helyi nyelv (angolul csak nagyon kevesen beszélnek, de mivel igen barátságosak, a kézzel-lábbal mutogatással is nagyon jól megértettük egymást)

Vallás: a muszlim és a keresztény vallást gyakorlók vannak többségben, a szigeten. Az indonézek közül sokan hisznek régi istenségeikben is, valamint a Mindenható létezésében, mely minden vallás, és vallási istenség felett áll. Tehát hisznek Istenben, Allahban, meg egyebekben, de valahol van egy Mindenható, aki gondoskodik róluk, aki ha az életüket harmóniában élik, akkor mindenhez hozzásegíti őket. Ez határozza meg igazán az életüket. A Mindenható segíti az embereket, állatokat, növényeket, az egész Földet!

Az emberek rendszeresen, minden nap gyakorolják a vallásukat, annak rendje szerint, imádsággal, leborulással, templomba járással, ez hozzá tartozik a mindennapjaikhoz. Ha a hangszóró imára hívja, vagy a templomi harangot hallja, az ember bemegy a templomba, vagy imádkozik éppen ott, ahol van. A vallás tehát természetes része az életüknek. A Jézust ábrázoló képek, és a karácsonyi díszítések elférnek, a házakon a politikai és egyéb reklámhirdetések mellett. Nagyon érdekes, hogy ők sokkal régebben, sok-sok ezer év óta laknak a szigeten, minthogy vallás lenne. Csak az elmúlt évszázadokban jöttek be különböző vallást hozó papok, emberek. Az indonézek pedig elfogadták a vallásukat, annak fényében, hogy az ő életmódjukhoz melyik illeszkedett igazán.

Az emberek, 4 régióban élnek itt Sulawesen, mely három régió a muszlim közösségbe tömörül, ők főként a tenger környékén laknak. Vannak a torajai emberek, aminek a jelentése, a „hegyen lakó ember”. Ők nem fogadták el a muszlim vallást, mert több olyan tanítása volt, amivel nem értettek egyet. Például az, hogy nem lehet disznót enni. A torajaiak azt vallják, hogy az élethez kell, a pálma, kellenek a tyúkok, kellenek a disznók, kellenek az állatok, és nem kellenek olyan hitek vagy máshonnan jött tanítások, amik tiltanák az ő hagyományaikat. Így, a torjai nép, keresztény lett. Elfogadják, tisztelik egymás vallását, ahogy azt is, hogy milyen gyógymódot használnak.

Magyarázat: Nekünk is figyelembe kell vennünk, azt, hogy az ember értékét nem az határozza meg, hogy ki milyen vallásban hisz. Ahogyan a gyógyulás mértékét sem az határozza meg, hogy az adott beteg, milyen terápia által lett egészséges. Ezért nyilatkozzunk mi is, elfogadóan más energetikai ágazatokról, különösen akkor, ha nem is ismerjük.

Időzóna: az itthoni időhöz képest, 5 illetve 7 órával jár előbbre az idő.

Közlekedés, a szigeten belül: a szigeten több repülőtér található, ahonnan a sziget egyes pontjai és más szigetek is megközelíthetők. Ezek között jó néhány kis helyi gép is van, bizonytalan indulási idővel, vagy járatkimaradással. Sajnos, balesetek is előfordulnak a kisgépeknél a hegyek között repülve. Ha azonban felszállnak, és minden rendben van az úttal, akkor 1-2 óra alatt el lehet jutni a sziget egyik pontjáról a másikra, a földi közlekedés, sok-sok órányi útjai helyett. A szigetre és a szigetről is lehetőség van hajókkal közlekedni. Több járat indul naponta.

A szigeten belül a legelterjedtebb a közúti közlekedés: buszokkal, kisbuszokkal, melyek iránytaxiként működnek, személyautókkal és motorokkal. A távolsági buszok, igen szerény kivitelűek és külső-belső méretüknél fogva, hosszú távú közlekedésre, egy európai méretű embernek nem igazán alkalmasak. A szigetre érkezők számára a legfőbb közlekedési eszköz, a személyautó, melyet általában sofőrrel együtt lehet bérbe venni. Ez a helyismeret szempontjából bizony szükséges is.

Az utak folyamatosan és jó tempóban épülnek, de vannak olyan útszakaszok is melyek csak nagyon lassan járhatók. Az utak a folyók felett kis színesre festett hidakon haladnak tovább. A helyiek jó útismerettel rendelkeznek, így még teljesen sötét este is tudják, hol lehet gyorsabban haladni, vagy éppen hol kell lassítani, az úthiányosságok miatt. A motorok a családi közlekedés eszközei. Egy 4 fős család kényelmesen elfér egy motoron. A tankon ül a kicsi gyerek, aki még lehet, hogy menni sem bír, majd jön az apuka, aki vezet, mögötte, a már kicsit nagyobb gyermek, majd az anyuka zárja a sort. A bukósisakot csak díszként viselik, mármint a motorvezető, de az sem mindig. E rémisztő látvány ellenére, nincs baleset, mert figyelnek egymásra és nagyon előzékenyek, udvariasak a vezetésben (is!).

A hegyi falvakban élők számára, a motorok alkalmasak az áruszállításra is. A kereskedők, a motor többszörös méretét meghaladó áruépítményt visznek fel a motor oldalán-tetején, a meredek utakon. Ha még nagyobb tömegű vagy súlyosabb árukat kell a hegyekbe vinni, akkor egy háromkerekű motor-autóféle szerzetet építenek körbe áruval, s így járnak faluról falura. A teherszállítást, pl. kövek, farönkök, kisméretű teherautókkal végzik, melyek a keskeny utakhoz igazodva, szinte a személyautók szélességével rendelkeznek. Az úthálózat a hegyekben a legkiválóbb, melyek órákon át a dzsungelben haladnak. Ijesztő első pillanatban és egyben gyönyörű is, amikor közvetlenül, szinte az út mellett az égig érő fák között haladunk.

Kommunikáció: Minden van, a különböző központokban: lehet kézzel írt leveleket feladni, telefonálhatunk vezetékes telefonon, elterjedt a mobiltelefon, és vannak helyek ahol internetezhetünk. A saját mobiltelefonjaink a hegyi falvakban vagy egyáltalán nem működtek, vagy csak részlegesen.

Üzletek: Apró boltok úton útfélen vannak, ahol a legalapvetőbb cikkeket lehet beszerezni. De természetesen nagyobb élelmiszerüzletek és több emeletes bevásárlóközpontok is vannak, kiváló minőségű árukkal.

Szállodák: A legtöbb szállás olcsó és egyszerű, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. De léteznek jobb szálláshelyek is, amik drágábbak, és az ellátás is magas szinvonalú. A szállodákon kívül, vannak úgynevezett cottagek, a maguk papírvékony falával, a természet teljes közelségét adva. Az ember tétlenül ül az ágya szélén, és azt érzi, mintha leöntötték volna vízzel. Patakzik a víz, ami csak kis probléma, mert azért azzal tisztában voltunk, ha ilyen helyre megyünk, ott bizony meleg van! Világosban a helyi állatok, rovarok közelsége elfogadható mértékű. Ám ahogyan sötétedik, és a hangok erősödnek, olyan hangokat is hallani, amiket eddig sose.

A házaknál, több-kevesebb sikerrel vannak felszerelve a szúnyoghálók. Amikor elkezdenek mindenfelé mászkálni az ablakon az állatok, rovarok, látszik, hogy van egy kis rés, amin azonnal besurran valami. Az ember nem meri kinyitni az ablakot. Ott is van egy pár darab gyík, vagy nagy, széles bogarak, és sok más, ismeretlen lény. Ez elég izgalmas. Nyilván meg lehet szokni. De az egészhez hozzá tartozik, hogy ezeknek, az állatoknak, ez a lakóhelyük. Az ember költözött oda, ő a vendég. Ezért igyekeznek a helyiek lehetőséget, teret adni az állatoknak. És ezért igyekeztem én is elfogadni a helyet és „barátságba” keveredni a bennünket körülvevő élőlényekkel.

Éttermek-ételek-étkezési szokások: Sulawes legnagyobb részén helyi éttermek közül lehet választani, illetve a szállodák éttermi kínálatából étkezni. Többfelé jártunk és így mindkét lehetőséget megízlelhettük. Legtöbbször az egyszerű, helyi embereknek szóló, tiszta étkezdékben, igazán finom és sokféle ételt ettünk. Ízletes, még akkor is, ha sokszor ismeretlen összetételű volt az étel, amit elfogyasztottunk. Egyetlen egyszer sem fordult elő rendellenesség, gyomorbántalom!!!! Az indonézek, szeretik a bőséges, finom és jó ételeket. Már reggelire is a főtt ételeket eszik szívesen, a nasi goreng, (sült rizs) egytálétel, többféle változatát, a leveseket. Inkább vizet fogyasztanak, mint üdítőket. A délutáni beszélgetésekkor szívesen kávéznak a barátokkal és esznek kiváló házi süteményeket. Amikor volt lehetőségünk szállodai éttermekben enni, igazi különlegességekben volt részünk. Bárhol is ettünk az indonéz emberekre jellemző kedvességgel, és figyelemmel találkoztunk, így az étel és a felszolgálás is, mindig kifogástalan volt.

Települések, városok: Sulawesen egy nagy város van: Makasszár (Ujung Pandang). Ezen kívül néhány kisebb város. A legjellemzőbbek a kis települések, melyek az óceánpart-tengerpart mellett, vagy a hegyekben az utak mellett hosszanti irányban terülnek el. Így veszik el a legkevesebb helyet a természetből. A települések beleilleszkednek a tájba, a fák-növények körülölelik az épületeket.

.

Az épületek egy szintesek általában, tehát a cölöp alapzat fölött egyszintű a lakótér. A városokban 2 szintes épületek is találhatók.

.

 

 

Közbiztonság: jó, rendőrt nagy ritkán lehet látni, kerítés nincs, mert minek. Ha van is kerítés, dekorációs célt szolgál a ház előtt.

Természeti szépségek: a távolsági buszok helyenként órákon át, lakatlan vidéken haladnak a buja trópusi dzsungelben, mely kivételes látvány és élmény. Danau Poso: egy fél Balaton nagyságú álomszerű tó Közép-Sulawesen, amely szinte teljesen mentes a turizmustól. Kizárólag helyi vezetővel és gyalogosan, néhány órás túrával, elég jól megközelíthető. A Togean szigetcsoport, pedig alkalmas gyakorlott búvárok számára a merülésre. Itt is a legjobb, ha helyi vezetővel megyünk.

Oltások: az országba beutazóknak a különféle tájékoztatókban sokféle betegségre ajánlott az oltás. Én ennek szükségességét nem láttam már indulás előtt sem, de kint sem tapasztaltam ezt másként. Természetesen ezt minden kiutazó legjobb belátására bízom. Rendkívül tiszta emberek, önmagukra és a környezetükre is. Az ivóvizet azonban palackból fogyasztja mindenki.

Beutazási szabályok: vízumot az országba belépéskor kell fizetni, reptéri illeték az egyes szigetek közötti járatokon is fizetendő, bár mértéke mindössze néhány ezer Ft.

Betegségek-kórház-orvos-természetes gyógymódok: Megkérdeztük, hogy van-e olyan, hogy megbetegszenek és elmennek orvoshoz. Igen, előfordul. Akkor beveszik a gyógyszert? Megdöbbentek: hogy kemikáliát? Minek, amikor ott vannak a gyógynövények, és szinte mindenre van speciális növény. Amit vagy rágcsálnak, vagy ha valamiért nem ehető, vagy keserű, akkor teát főznek belőle, és azzal gyógyítják a betegségeket. Vannak gyógynövény keverékek, amelyek többféle betegségekre is jók. Nekik azt jelenti a gyógyítás, hogy a gyógynövények és az egyéb népi (köztük: kézrátétes) gyógymódok által gyógyulnak. Az indonézek 80 százaléka a népi gyógymódokban hisz. Vannak olyan klinikák is, amik teljesen elfogadott módon így gyógyítanak. Mondta az egyik vezetőnk, hogy ő 40 valahány éves, de még nem volt beteg. De tudja, hogyha mégis szükséges lenne, hova menjen.

Idehaza rengeteg a keringési betegség, sok az emésztési probléma, és sorolhatnám. Ezeket odakint nem láttam. Nem tökéletesek, de jól vannak!! Nincsenek hajlott hátú emberek, nincsenek meggörnyedt emberek, nincsenek rokkantak, nincsen semmi ilyesmi. Tehát kevés a betegség, szinte alig van. Nem hibátlanok, de, sokat tanulhatunk tőlük! Nyugodt, kiegyensúlyozott életforma az övéké.

Érdemes elolvasni a harmóniáról szóló fejezetet is!

Az emberek-szokások-viselet-házak-lakások: Az első és a legfontosabb, hogy az indonézek nagyon kedvesek, barátságosak, és ez így van Sulawes szigetén is!!! Miután európai ember ritkán vetődik ilyen testközelbe a szigetre, így mindenki velünk akart fényképeszkedni, csak hozzánk érni, egyszerűen szétszedtek minket. Két barátságos európai, egy szőke, kék szemű nő, erőteljes női domborulatokkal, és egy magas, csinos, kék szemű férfi! Nos, igazi látványosság voltunk mindketten! Termetüket tekintve az emberek, hozzánk képest alacsonyabbak. Úgy éreztük magunkat, egy kis túlzással, mint Gulliver Liliputban. Az én 158 cm-es magasságomhoz képest is a férfiak zöme a homlokom közepéig ért, Robinak pedig a mellkasa közepéig! A nők még ennél is kicsit alacsonyabbak, és mindenkinek XXS-es mérete van.

Fontos: nem azért, mert nincs mit enni. Itt bizony minden van, minden megterem, van élelem bőven, és az embereknek van pénzük megvenni. Az ok egyszerű: az életüket harmóniában élik, magukkal, családjukkal, embertársaikkal, az állatokkal, növényekkel és az egész Földdel. Erről külön fejezetben írok is részletesen!! Ezáltal az egészségük is jó, nincsenek túlsúlyos, hajlott hátú, alig csoszogó emberek. Ha itt valaki idős, ugyanúgy képes tenni a dolgát, élni az életét.

Az emberek nagyon dolgosak, tiszták, csinosan járnak. Jellemző alapanyaguk, a batik. Ez régi indonéz viselet, kézzel festett anyagokból készült a blúz, vagy a férfiing. Az idősebbek, férfiak és nők is, a derekukon körbetekert festett anyagot viselik, inggel, blúzzal. Egyébként farmer, pamutnadrág, csinos kosztümök, pólók, a hétköznap viseletei. Cipőt leginkább csak a gyerekeken látni, az iskolában, vagy a szállodákban dolgozókon. Ezen kívül egyszerűbb vagy szebb kidolgozású papucsokat hordanak. Hosszú, fekete hajukat a hölgyek csinosan összetekerve készítenek ápolt frizurát, míg a férfiak haja rövid, természetes formájú. A nők, nagyon finoman, alig láthatóan sminkelik magukat. A gyermekeiket nagyon szeretik, rengeteget foglalkoznak velük, tisztán, ápoltan, csinos ruhácskákban járnak, és természetesen mezítláb! Általában véve, sok a gyermek, mindennapos a 4-9 gyermekes család.

Az ünnepekre, táncra, díszes, sok gyönggyel díszített táncruhát vesznek fel, melynek éke a csillogó fejdísz és a vállon, derékon körbefutó gyöngykendő. Az iskolákban, egyenruhákban járnak a gyerekek, melynek színei iskolánként változóak, és a muzulmán vallású kislányok kendői is ezekkel harmonizálnak.

A házak előtt betonból készült szeméttárolókban gyűjtik a szemetet, amit rendszeresen elszállítanak. Az utcák, folyók partjai tiszták, nincs szemét.

Nincsenek koldusok, mert mindenki megkeresi a munka lehetőségét. Ez annak ellenére igaz, hogy teljes Indonéziát nézve sok millió a munkanélküli, tehát a munkahellyel nem rendelkezők száma. A vizek partjainál élők halászattal, földműveléssel, foglalkoznak, valamint kézműves technikával készült anyagokat szőnek. A hegyekben élők is megművelik a hegyoldalakat, tartanak állatokat, itt is van kézművesség, fából faragott dísztárgyakat, bútorokat, készítenek. Előrajzolás nélkül, kis szúrós hegyű késsel, teljesen szabadkézzel, készülnek a gyönyörű faragott képek. A természetben előforduló festékekkel, amik különböző kőzeteket (narancssárga, sárga, barna) jelentenek, ezekkel festik be. Ezeket, a festékeket használják ruháknál, kelméknél is. Az egész szigeten működik a kereskedelem, vannak boltok, szerelőműhelyek, gyártóműhelyek.

A vizek partjain, könnyű szerkezetű, fából készült, sokszor papírvékony falú házakat építenek. Stílusukban, a holland gyarmatosításból maradó formákat lehet felfedezni. De sok ház olyan, amilyennek a tulajdonosa megálmodta, és amire a pénze futotta. A házak vagy festetlenek, vagy erőteljes színeket alkalmaznak a festésben, a végeredmény mégis szép, harmonikus képet ad. A házak a vízparton is cölöpökön állnak, nehogy kimossa a hatalmas mennyiségű víz, a ház alját. Széles nagy terasza van a házaknak, melyen hatalmas kanapé szolgálja az esti kiülések, beszélgetések helyét. A kerítés, már ahol egyáltalán van, kizárólag a díszítést szolgálja, mert legfeljebb a ház előtt van, díszes kerítés és kapu. Egyébként nincs, mindenki tudja, mi az ő területe, tolvajlástól nem tartanak.

A kertekbe növényeket ültetnek, a kukoricától a zöldségfélékig. Az ágyásokat úgy alakítják ki, hogy a természetesen meglévő fák közé kerüljenek, vagy szabad területre. Mesterei a vízelvezetésnek és a víz tárolásának. Az ágyások közé épített vízelvezetők folyamatosan táplálják a növényeket, a tartalékokból pedig locsolnak. Az udvarok földesek, fű nincs, viszont rengeteg virág, az van. Az eső után percekkel, a víz elvezetésének köszönhetően, már nincs sár, járható az út, az udvar. Szobanövényeik nincsenek, ennek oka igen egyszerű. A nálunk is honos növények, ott 3-4 méter magasra nőnek, terebélyesek, s az ő kis házukba bizony nem férnének el. Ezért, nagy növénykedvelők révén a házaikat belülről selyemvirágokkal díszítik.

Fontosak számukra az ünnepek, vallási-családi, ezeket szívesen és rendszeresen megünneplik. Az esküvőket a vízparton élők a bérbe vehető, állandóra megépített díszes sátrakban tartják, ahol rengeteg ember elfér, mert szeretnek mulatni, együtt lenni az ismerősökkel. A hegyekben élők a házaikban tartják és a füves területeken.

Sokat mosolyognak, jól érzik magukat a bőrükben, kérdeztem, hogy mégis vannak-e olyan szituációk, ami miatt mérgesek, vagy negatív érzések uralkodnak el rajtuk. Persze, hasonlóképpen, mint bármi más család esetében, itt is, lehetnek a családban problémák, vagy problémák a szülőkkel, vagy problémák a földön, valakinek kevés termett, valakinek sok termett, neki mért pont sok, neki mért pont kevés? Tehát ezek a hétköznapi helyzetek ugyanúgy itt is megvannak, mint bárhol máshol a világon. De ezeket gyorsan, ha lehet, azonnal megbeszélik és nincs tovább rossz érzés vele.

Megkérdeztem, a vezetőnket, hogy azt jól látom-e, hogy az ember bármiként is dolgozik, sofőr vagy idegenvezető, pincér, vagy munkás a rizsföldön, hogy elégedett azzal, az élettel, ami neki van, és nem kívánja, mások javait és a sorsát. Azt mondta, hogy ez teljesen így van. Így pl. ő is, amikor nincs munkája, nem visz embereket, csoportokat, akkor türelmesen vár. Ha egy évet tekintünk, akkor legfeljebb 3 hónapot dolgozik mindössze. De ezzel teljesen rendben van. Az emberek általában 70-80, kisebb számban 90, és ritkán 100 évig élnek.  Van villany, és parabola antennákat is lehet látni a tévéadás vételéhez.

Iskolák: A kicsiktől a nagyokig, mindenki számára van tanulási, fejlődési lehetőség. Óvodák vannak a kicsiknek, általános iskolák, középiskolák, egyetemek a nagyoknak. Minden gyermek jár iskolába, az iskolára jellemző csinos egyenruhákban. Nagyon sok és színvonalas, sportolási lehetőség van. Nincsenek csellengő gyerekek.

 

Tana Toraja: eredeti neve: Tándoko lepolanbúlán tana matarik állo.

A hegyvidéken, annak is a felső-középső részén van a Toraják földje. Rantepao, Tana Toraja legnagyobb városa, Sulawes különleges területe. Sokan felületesen szokatlan és véres temetési szertatásokat tulajdonítanak nekik, mások a messze földön híres természeti látnivalóit vagy a hagyományos falvakat ismerik, ahol a toraja építészet egyedülálló alkotásait, a hajókra emlékeztető tongkonan házakat lehet megcsodálni.

A tongkon azt jelenti: üljünk le együtt.

A házak alakjának a története a torajaiak szerint: aki alapította itt Torajában ezt a közösséget, egy távoli szigetről érkezett hajóval. Amikor kikötött, nem talált egyetlen házat sem. Így hát fogták a hajót és felhozták ide a hegyekbe, és a hajóból lett a ház. Majd ez a forma gyorsan elterjedt, mint tradicionális formája a lakóházaknak.

A tongkonan ház több részből áll, a háznak az alja, régen a bivalyok istállója volt, most az esti kiülések-beszélgetések színhelye. A második rész, az emberek lakóhelye. A ház, három részre tagozódik. A déli területen, amikor valaki meghal a családból, akkor ott tárolják, hetekig, hónapokig, akár egy évig, míg össze nem gyűlik annyi pénz, hogy tisztességgel el tudják temetni. A középső rész a nappali, ahol együtt él a család. A északi terület, az Istennel való kapcsolatteremtésnek a helye. A középső rész is két részre oszlik, keleti és nyugati részre. Ugyan nincs fal, de keleti részben foglal helyet a konyha, a nyugati rész meg a nappali.

.

A keleti részben tartják a halottat, amíg a preparáció megtörténik, de a fejét, azt mindenképpen délnek forgatják. S amikor megvan a halotti tor, akkor helyezik át a ház déli oldalába, és a második temetési szertartásig ott tárolják. Az északi terület, ahol a nagyszülők és a szülők laknak. A középső területen pedig a gyerekek. Amikor valaki vendégségbe érkezik hozzájuk, akkor a szülők magukhoz invitálják aludni, a nagyszülőkkel, szülőkkel együtt.

.

Hitvilág: Itt általánosságban a torajai emberek egy része, keresztény, bár sokan vannak, akik a tradíciók szerint, hisznek az isteni hármasságban. Az első Isten a Teremtő, Puámátua, ő az, aki mindent megteremtett, ő a legfőbb Isten. A hármasságból a második, Gátáidátá, a legkülönbözőbb dolgok - az állatoknak, egyes növényeknek, terményeknek, az esőnek stb. -, Isteneinek a feje. A harmadik Istenség a halottakkal foglalkozik. Amikor az emberek meghalnak, akkor félistenek lesznek, majd eljutnak a mennyországba, amit Pujának hívnak. Amikor a torajai emberek meghalnak, akkor ők úgy tartják, hogy mind Torajának a déli részébe mennek, ahol a Nirvána van.

A kereszténység megjelenés előtt, a torajai emberek többféle Istenben hittek. Az egyik közülük pl. a macskák istene. Így hát az ő tiszteletére minden háznak volt egy macskája. Ami köztudottan hozzátartozott az adott házhoz. A macskák rendszeresen napközben a házban tartózkodtak, kivétel, amikor valami betegség volt a házban, vagy ha valaki haldoklott vagy meghalt. Mert akkor a macska eljött onnan és így a többi ember tudta, hogy valami történt a szomszédban.

Eredendően Torajában 4 osztály volt. Volt a legfelfőbb osztály, a felsőbb osztály, a dolgozók és a szolgák. Amikor a kereszténység megjelent, akkor a negyedik osztályt teljesen megszüntették. Mind az eltörölt osztály tagjai, mind a legfelsőbb osztálybeliek is hamar felismerték, hogy szükségük van a vezetőkre a szolgai osztályban lévőknek, ezért továbbra is vezetőjükként tisztelték a legfőbb osztályba tartozókat. Akik lehetőséget teremtettek számukra a munkára, hogy a szolgálatukat tehessék, melyért fizetést kaptak a megtermelt termény 25%-a őket illette.

Régen a tongkonan házaknak a díszítését, kasztokhoz kötötték. A legalacsonyabb kasztnak, akinek nem volt földje, nem szabadott díszítenie a házát kívülről. Ez jelezte a társadalmi helyzetét. A magasabb osztályba tartozó lakosoknak pedig szebben volt díszítve a házuk. A rizstárolók, speciális tárolók, hiszen lehetne máshogyan is tárolni a rizst, de ez a módja egyfajta felemelése annak, hogy a rizs is valahogyan Istentől származik. És éppen ezért, az egyen formájú rizstárolók közelében nem megengedett az udvariatlan szavak használata. Ezzel is tisztelegve az Isten és az Isten teremtménye között.  Eredetileg ez úgy volt, hogy a rizstároló a házukban volt, de mivel így a rizsnek az istene hallhatta, az udvariatlan szavakat, ezért építettek neki egy külön házat. Ahol azonban tilos bármilyen mérgelődő vagy nem kedves szónak a használata, így oldották meg.

 

Halottakkal való bánásmód, temetés: Amikor a ház bejáratánál, egy kis fehér zászló lobog, az jelenti, hogy ott meghalt valaki.

A tradíció szerint, a halottakkal pont úgy bánnak, mintha élnének. Visznek nekik reggelit, ebédet, odateszik a koporsó mellé a cigarettát, teljesen természetes része az életüknek, hogy ott fekszik valaki a koporsóban. Azért is főznek-sütnek bivalyt, az egész falu népének, temetéskor, mert ha nem tették, akkor úgy éreznék, hogy a család többi tagjára betegséget hozna, ha nem tisztességgel emlékeznének meg a halottukról. Torajában a bivalyok nem dolgoznak, azért, mert a bivallyal lassabb lenne dolgozni, mint gépekkel, vagy kézzel. A bivalyok egyetlen feladata, hogy a temetési szertatásokon fel tudják szolgálni a közösségnek.

A házak fő oszlopán lévő bivalyszarvak, azt szimbolizálják, hogy a temetésekkor, összesen hány bivalyt szolgáltak már fel. Van ahol az egész ház, tele van aggatva ilyen kürtökkel, hiszen sokszor több bivaly is a vacsora asztalra kerül, egy temetés alatt.

.

A temetés menete: 2 részre osztható, az első a halál utáni napokban történik, ez a balzsamozás után van, majd a második rész maga a temetés, mely 5 napig tart és általában a száraz évszakban zajlik. Úgy tartják, hogyha a halottat nem méltó módon búcsúztatják el, akkor a szelleme vissza fog térni a családhoz és szerencsétlenséget hoz.

.

1. nap felravatalozzák a halottat, beteszik egy koporsóba. Ha állatformát ábrázoló koporsóba kerül a halott, akkor a férfiakat bivaly, a nőket malac fejű koporsóba helyezik.

2. nap a hozzátartozók, barátok, ismerősök és ismeretlenek leróhatják a tiszteletüket a halott előtt. 

3. nap az állatok, a bivalyok, kakasok, szárnyasok, és minden állat leróhatja a tiszteletét a gazdája előtt. Úgy tartják, hogy az állatok haláluk után elkísérik a gazdájukat. Az állatok szempontjából is, ez segíti az előre menetelüket.

4. nap van a halotti tor, melyen bivalyokat és kakasokat fogyasztanak el közösen.

5. nap a halottat elviszik a barlangba, vagy amennyiben gyermek hal meg, őket bambuszkeretben, élő fára teszik. A földbe csak ritkán teszik a halottaikat, mert minden talpalatnyi területet kihasználnak a rizstermesztésre.

A tehetőseket fából faragott szobrokon örökítik meg a temetői barlangok felett. Csak azok számára készül panoptikum a sír fölé, akiknek van módjuk a toron 24-25 bivalyt felszolgálni. Minden egyes emberről megalkotják azt, a fából faragott szobrot, mely őrá emlékeztet. A gazdag ember temetésénél, kb. 25 bivalyt tálalnak fel a toron, mivel itt a legmagasabb osztálybeliek sorra részt vesznek egymás rokonainak a temetésén. Ez társadalmi esemény, s így minden falubelit is vendégül látnak. A gazdag emberek temetési szokásai között szerepel, hogy az elhunyt tiszteletére egy több mázsás emlékkövet emelnek. A területen felállítanak egy tongkonan formájú tárolót – ez szolgál ravatalként -, ahová a halottat helyezik, míg a hozzátartozók körbejárják a temetési területet. Minden egyes temetéskor állítanak egy ilyen emlékkövet.

 A XV-ik és a XVII-ik század között, a torajai emberek fakoporsókat használtak, manapság már kőkoporsókat használnak, de közte volt vaskoporsó is. Egy koporsóba nemcsak egy embert tettek, hanem többet. A modern családok már nem a sziklákba temetkeznek, hanem hatalmas nagy hordóba.

A koporsóknak különböző fajtája van. Van hajó formájú, van, bivaly- és disznóformájú. A férfiakat, a bivalyformájúba temetik, a nőket a disznóformájúba. Ahogyan életükben is a férfiak felelősek a bivalyokért, úgy a nők a disznókért. Így ez megjelenik a koporsójuk mintázatában is.

Torajában hat temetési lehetőség van. 1. a sziklán kívül, koporsókban helyezik el a holttesteket. 2. a szikla falába teszik, 3. nagy fahordókba rakják, 4. a gyerekek, akiket élő fára tesznek fel. 5. a földbe temetés 6. a természetes barlangtemető.

 .

 

Kete Kesu: Tradicionális falu, ahol az emberek még mindig itt élnek. Ezek a házak a családi aktivitások központjai. Volt, amikor egy ház leégett, és akkor együtt építette az egész család ujjá. Ez is szimbolizálta az együttes tevést, az együttes létezésnek a fontosságát. Tehát a családi aktivitások központja a tongkonan ház, és ez azt is jelenti, hogy tradicionálisan, minden jelentős eseményt itt tartanak, az esküvőtől a temetésig. Van, aki esküvőkör bérel egy nagy termet, vagy bemegy a városba, de tradicionálisan ezekben a tongkonanokban történik az esküvő. A házak északi tájolásúak, mindegyik észak felé néz. Ennek az az oka, hogy hitük szerint, amikor imádkoznak, akkor Istent észak felé érik el.

Tanítás Kete Kesuból: Úgy élj, hogy ami megmarad utánad az ne a fizikai világ végterméke legyen. Hiszen itt csak halottakat, csontokat és korhadó ládákat lehet látni. Szembesüljön vele mindenki, hogy mi marad belőle. Ha ezt nézed, újra és újra, segít, abban, hogy változni legyél képes a mostani életedben. Egy hely, ahová emberek kijárnak. De azért járnak ki, mert valamit itt hagytál magadból. Ahogyan éltél, ahogyan tanítottál, ahogyan viszonyultál az emberekhez. Ahogyan szerettél, csak ez számít és semmi egyéb dolog.

Temetkezési helyek tapasztalásai: ennek a borzasztó hosszú temetési ceremóniának, végül is az mindenképpen hatalmas nagy előnye, hogy ahol eltemetik őket és testük bomlásra vár, már nincsenek lelkek. Itt már csak a láda van, és az ember. De azt is szét fogják rágni az állatok, és a bogarak és már csak a csontok maradnak korhadásban. Nincs rossz rezgése a helynek, az emberek ezek mellett élnek, léteznek, hiszen a falu egy karnyújtásnyira van. Mindenkinek van lehetősége arra, hosszú-hosszú ideig, hogy elmenjen, lerója a tiszteletét a halottaknak, elbúcsúzzon tőle, még tudja szeretni a halála után is. Ez ahhoz kell, hogy békeségben tudja elengedni azt, aki elmegy. Így az is békességgel a szívében, tud megnyugodni, aki itt marad.

Tanítás: A nyugati világban már nem lehet otthon felravatalozni a halottat, nem lehet tőle napokon keresztül elbúcsúzni. Sokat segítne, hogy ahol élt, abban a lakásban, kitenni egy fényképet virággal, ahová elmehetnének azok, akik szeretnének tőle elbúcsúzni. A búcsú akkor is él, akkor is érvényes, akkor is meg tudja tenni a hatását, ha nem találkozik az elhunyttal. Hiszen a teste már máshol van, kórházban, a temetőben, ahol el fogják majd temetni. Ezt mindenképen érdemes lenne bevezetni Európában.

Londa: Nem egy mindenki számára nyílt terület, ez két családnak és az ő leszármazottjaiknak, a temetkezési helye, mást nem lehet idehozni. Temetési barlangok vannak itt, olyanok, ahová a koporsókat szokták elhelyezni. Több részre van osztva ez a terület. Itt is megvan a hármas osztás, a legmagasabbra a leggazdagabb családok kerülhetnek, középre a középréteg, alulra a szegényebbek, de csak abból a két faluból, ahonnan ide lehet temetkezni. Ezek a barlangok általában tele vannak koporsókkal. A legtöbbjük fakoporsó, ez egy élő temetkezési hely, mind a mai napig. Az is meghatározott, hogy milyen mélységig dugják be a halottakat, a barlangba. Miért van jobb helye a halottaknak a barlangokban, mint a földben? A helyiek úgy gondolták, hogy hegyből van gazdagon, a föld meg szükséges a termesztéshez, így hát használjuk ki a barlangokat valamire. Így lett belőlük temető. Volt idő, amikor a barlangokban laktak emberek. Majd ahogyan fejlődtek és több tudásuk lett, az élethez meg az építkezéshez, meg a föld megműveléséhez, úgy jöttek le a barlangokból és úgy alakult ki ez a temetkezési forma. Ami a korábban említett hatféle temetkezési formának az egyike. A másik magyarázata, hogy hegyekbe és barlangokba temetkeznek: ráadásul olyan magasra, amilyen magasra, csak lehet, mert sokszor előfordult, hogy kirabolták a sírokat. Hiszen itt a hitük szerint a halottak mellé temetnek minden ékszerüket és minden vagyontárgyukat. Ez is lehet a magyarázata, hogy a legmagasabbra kerülnek a leggazdagabbak, hiszen náluk van a legtöbb kincs, és így ezt, tényleg nehezebb megszerezni.

 

Feladatok-tanítások: egy része arról szólt, hogy napokon keresztül beszélgetnünk kellett emberekkel, nézni kellett a szokásaikat, nézni kellet hogyan élnek, mint élnek, milyen szemlélettel vannak, hogyan végzik a munkájukat. És itt volt mit néznünk! Mert azt lehetett látni, hogy ez a nép kifejezetten dolgos nép, aki egy nyugodt tempóban dolgozik. Hajnalban felkelnek és folyamatosan mindig, mindenki teszi a dolgát, egy meghatározott ütemben, ritmusban. Se gyorsabban, se lassabban. Mindig pont megteszi tökéletesen azt, ami a feladata. Aki otthon van, a háztartást vezeti, akik a kertekben, földeken dolgoznak, pont ugyanúgy végzik a napi munkájukat. Az erről szóló hosszabb gondolatokat „A harmonikus élet indonéz hármas egysége” fejezet alatt olvashatjátok.

A tanítások másik része, a Najapi technika tanításainak, magyarázatainak átbeszélése volt. A Tanítóm azt mondta: az, hogy az ember kap bizonyos eszközöket a kezébe, amit nevezzünk szimbólumoknak, az nagyon jó, hasznos és különleges esemény. Hiszen ezek indítják el ahhoz, hogy tudata fejlődjön, és segít, hogy egész élete meg tudjon változni. Így további szinteket is kaptam. 14 szintet ismerek és adhatok át. Ez az első egység, hívjuk első évadnak, áll 14 szintből. Ezek között általában 3 és 6 hónap közötti várakozási idők vannak. A tanfolyamok általában két naposak, néhány 3 napos. A kezdés 9 órakor van, s attól függően, hogy a tananyaggal, a sok gyakorlással hogyan haladunk, a vége, 18-20 óra között van. 20 órakor mindenképpen végzünk legkésőbb, majd másnap reggel 9-től kezdjük a folytatást. Az éjszakát mindenki otthon töltheti. Rengeteg gyakorlás van, ezért mindenki úgy megy el, hogy természetes biztonsággal, magától értetődő egyszerűséggel tudja alkalmazni a tanultakat.

Nagyon-nagyon sok olyan dolgot hallottam, vagy tudtam meg, amiről eddig még nem volt ismeretem. 14 szintünk egy része, általános betegségekre valók, melyek előfordulhatnak bárkivel. Vannak tudások, amik a szélsőséges betegségekre, balesetekre, illetve speciálisan állatokra valók. Annyit kell róluk tudni, hogy végtelenül egyszerű minden. Ezeket nagyon egyszerű használni és nagyon gyorsan hatnak. Napi 35 perces kezeléssel érjük el, a kiváló eredményeket.

Érdemes olvasgatni a tapasztalásokról készült beszámolókat, és beszélgetni olyanokkal, akik nálam végeztek tanfolyamot, vagy kezelésre járnak hozzánk, a kezelőmbe. Jellemző még, hogy az én eddigi tudásom vagy a tanulmányaimhoz képest teljesen másképpen közelítenek meg betegségeket, és átfogóan kezelnek. Tehát egy kezelés alatt, több dolog változik meg egyszerre, mint amit én valaha is el tudtam képzelni. Nagyon szélsőséges betegségre is van gyógyír, a hastífusztól a trópusi rovarcsípésekig, hasi sérülésekre, száraz fulladásos köhögésre, stb. Tudjuk segíteni a Földet, a bennünket körülvevő élővilágot.

Külön csomag van, a gyermekek testi-lelki fejlődésére, a fogantatás elősegítésétől a felnőtté válásig.  Egy másik külön csomag: a párkapcsolaté, az összes lelki problémával, pár kereséssel, egy rossz házasság földolgozásával, vagy a szexualitás, és a termékenység segítésével. Mindez olyan hihetetlenül egyszerűen, hogy azt elmondani sem tudom, egyszerűen működik és ennyi! Jól és szintén nagyon egyszerű mozdulatokkal javíthatók a csontozati problémák is.

A masszázsunk, aminek gyógykezelő hatása a belső szervekre, és az érzelmekre is hat, nemcsak az izomzatra, bőrre, most tovább bővült egy szépészeti csomaggal. Itt kifejezetten tudunk segíteni a zavaró hurkák eltüntetésével, a fogyástól vagy kortól lógó bőr rugalmassá tételén, a test fiatalításán, és a 150 kiló fölötti emberek súlyproblémáin és egészségi bajain. Erről részletesen, a masszázs „fülnél” olvashattok!

Van még egy rész, és azt megpróbálom úgy fogalmazni, hogy el is mondhassam, meg ne is mondjak sokat. Tehát hogyha az ember megkaphatja ezt a csomagot, akkor az élete és az egészsége onnantól kezdve gyökeresen megváltozik. Tökéletesen és abszolút a jó irányba, és folyamatosan. Mondjuk így, nagyon egyszerűen: egyszer és mindenkorra, egészen más lesz az ember az élete.

Az Indonéziában összegyűjtött és őrzött tanításokat, melyeknek idehaza, a Najapi nevet adtam, csak én kaptam meg egyedül. Ez nagy megtiszteltetés számomra, és rengeteg feladattal jár. Ezzel kapcsolatban kicsit furcsán éreztem magam, ez olyan, mint a kiválasztottság. S ezzel nekem eddig nem voltak egyértelműen jó érzéseim. Amit el is mondtam a tanítómnak.  Ő tette számomra érthetővé ennek a jelentését! Tehát a kiválasztás azért történik, mert a valaki, amire kiválasztják, ahhoz már réges régóta, életekre visszamenőleg is nagyon ért, és ezt a tudást, maradéktalanul, mindig hibátlanul ellátta, és az embereket szolgálta vele.

Ez az én esetemben egyszerűen azt jelenti, hogy ez az életem és rengeteg előző élet is arról szólt, hogy a különböző képességeimmel, tanulmányaimmal szerzett tudásommal segítettem az embereket. Ez a dolgom, ez a feladatom, most is. Nem választhattak cipőfelsőrész készítőnek, merthogy ahhoz nem értek. Ez nagy felelősséggel jár, és egyben, mindenkinek pozitív dolgot ad. A mostani életem is az emberek tanításáról, segítéséről szól, ebben van már sok-sok éves tapasztalatom.

Leírtam azt a pár mondatot, amit ezzel kapcsolatban nekem mondott a tanító a miért pont énre: Az elmúlt 15 évben magadért és másokért tett erőfeszítéseiddel bebizonyítottad, hogy te vagy, aki méltó képviselője lehetsz ennek az ősi tudásnak. Pontosan látszott, hogy a rád bízott tanokat most is, és mindig, életekre visszamenőleg is, pontosan betartottad, ezért lehetsz te ennek a tannak egyedüli képviselője. A tanítások nem családi ágon adódnak tovább, hanem úgymond: őrzői ágon Ugyanis a Tudást Őrzők Családja négy tagjának a feladata, a tanítások őrzése, és alkalmazása, minden hozzájuk forduló embernél. 

Az idős tanító, valamikor halász ember volt. Addig is mindig segített az embereknek. Most, hogy már jó pár éve, idős kora miatt, már nem megy ki az óceánra halászni, azzal foglalkozik, hogy segít az embereknek. Már fiatal korában tudta, hogy sok olyan negatív dolog történik majd a világban, ami miatt, ezeket a tanításokat európai ember számára is át kell majd adnia. S ha most körbe nézünk, valóban nagyon sok a betegség, a stressz, nagyon sok békétlenség.

Így kaptam meg a tanításokat, s most szokom a szerepet.  Feladatom, a tanításokat bevezetni, megismertetni vele minél több embert. Az én életem közel két évtizede – ahogy számos előző életem is - arról szól, hogy segítem az embereket, s ha előre nézek, ez így lesz ezután is. És ez így van jól!

A tanítóm így fogalmazott: neked Isten adta képességeid vannak, az embereknek meg istenadta joguk van arra, hogy segítséget kapjanak, ha kérnek.

 

Zárszó: Kedves Olvasók! Most azt látom, hogy van, aki egyetért az olvasottakkal! Azt mondja, hogy igen, ezt tényleg így kéne. Elfogadja, de még igazából nem tudja, hogyan is képes a maga életét ebbe a mederbe terelni. Van, aki azt mondja, hogy nem, ez abszurd, ez egy húzós dolog. A világnak azon a pontján működik, itt meg nem! Ezeket megértem, mert ezeken, a vívódásokon én is végig mentem. Egyáltalán nem véletlen, hogy a feladataink egy része az életmód megfigyelése volt. Hazajövetelünk óta eltelt már több, mint egy hónap, és azt látom, hogy mindez itthon is képes működni. Pozitív változásokat hozott az én életembe is, és azokéba is, akik velem tartanak. Így a legjobb tudásom szerint fogok a tanítások, klubok, előadások során mindezekről beszélni, a tapasztalataimat átadni mindenkinek, hogy képesek legyünk változni.

Köszönöm, hogy végig olvastátok! Szeretettel: Judit

Sok szeretettel várok Mindenkit, akik szeretnének megismerkedni ezzel a különleges szellemiséggel, a tanfolyamokra, előadásokra, különböző rendezvényekre. Aktuális programok, időpontok >>>

További érdekességek a témában:

A harmonikus élet indonéz hármas egysége >>>

Útravaló Indonéziából >>>

Indonéz érdekességek >>>